Valamiféle gekkò van a falon velünk szemben, és centinként közeledik. Vélhetôleg kiszagolta ezt a 333 EXPORT címü vietnámi sört, ami megjárta velünk a Mekong-deltát, miután találtunk négyet a hálòszobákban a vietnámi családnál, ahol laktunk a tegnap.

Tegnap este sikeresen megérkeztünk Ho Chi Minh City-be. Kifogtunk egy, a városba frissen beszabadult taxist, akinek fogalma sem volt arròl, hogyan jutunk el a Pham Ngu Lao utcára, holott a reptérrôl valòszínüüleg minden második turista ùtja erre vezet, hisz ez a környék a hátizsákos turisták paradicsoma. Vagy legalábbis ùgy, ahogy a vietnamiak azt elképzelik. Szòval az emberünk nem ismeri a várost, nem ért angolul, de még olvasni sem tud, ami abbòl derül ki, hogy pánikszerüen integet, amikor a térképet mutatjuk neki.

Merthogy mi tudnánk, hogy merre az arra, de eleinte nem akar hinni nekünk és inkább telefonál. Bár az ködös, hogy miként tud segítséget kérni, ha még azt sem tudja, hogy az a nagy épület, ami mellett megálltunk, a város egyetlen és legszebb operaháza. A harmadik eligazításnál már mosolyog, és a kezével ütögeti a fejét, jelezve: buta mòdon rossz irányba tértünk, de mostmár látja, hogy igazunk volt.

Ez a fajta hol-is-vagyunk-játék vélhetôleg nem általános, de a város mégis olyan, mintha ez lenne a nemzeti sport. Néha ùgy tüünik, egyszerre három irányba indul el mindenki, de akkor azt azonnal. Az ùton átmenni kisebbfajta vállalás: neki kell vágni (én altalában behunyt szemmel, lilla bátrabb, ô csak a fejét fordítja el a százhatvan közeledô motoros elôl), és a közlekedésre kell bízni, hogy a többit megoldja magátòl. Aképpen válik ilyenkor el körülöttünk a motorosfolyam, mint mòzes intésére a gyékénykosár cipzárája.

Nem csoda, hogy így estére kissé elfáradtunk. Ez a város egy ôrült cirkuszra emlékeztet bennünket, ahol a bohòc ideges vihogással körbe-körbe motorozik az arénában, és akkor se hagyja abba, amikor már mindenki hazament. Az utcákon, vélhetôleg a szombat örömére, másfél trilliò tinédzser vonult ki bukòsisakban, az ahhoz tartozò mopeddel együtt. Nem adott ùticél érdekében motoroznak: a cél a motorozás maga.

Kifáradásunk elsô buta jele, hogy hotelfele menet, a pettyhüdt melegbe, rohanásba és
olcsò neonreklámokba öltöztetett backpacker-gettò utcáin andalogva a 32 fokos
melegben (este kilenckor, mert délben valamivel emberibb hômérséklet
volt, valahol negyven magasságában talán) betértünk egy szomjoltò
jegeskávéra, és elfelejtettük megkérdezni az árát elôre. Ilyet épeszüü
turista Saigonban nem tesz. Az árat elôre meg kell kérdezni, le kell
alkudni, fel kell festeni a járdára, kezet kell rá fogni és el kell
énekelni az alku végén mindkét nemzet himnuszát.

Ellenkezô esetben indulásbol hatszoros árat nyomnak rád, mert "angolos" vagy. Ha ez az ô sajátságos megoldásuk megbosszulni Rambòt, ehh, egye fene, belefér.

Az árképzés amùgy is igen viszonylagos. Azt már Thaiföldön és
Indonéziában megtanultuk, hogy angol menüt lobogtatò étteremben nem
szabad enni. Hanem: ki kell választani azt a helyet, ahol a legtöbb helyi erô vonul éppen fel, közéjük kell vegyülni és rámutatással kell rendelni. Ilyenkor nemcsak a gasztronòmiai meglepetés garantált, hanem arra is van esély, hogy helyi áron étkezz. Igy történhetett meg például ma délután, hogy egy nevenincs mellékutcában 170 forintnak megfelelô dong-ért ittunk kávét, teát és narancsleveket, miközben a már említett turistakazalban ennél kevesebbért kereken több mint négyszer annyit fizettünk.

Eszegetni amùgy itt is megfoghatatlan zavarral térünk be mindahányszor, mert képtelenek vagyunk eligazodni azon, hogy mibôl is választhatunk igazán. Döntésünkben se a vietnámi feliratok, se a kihelyezett mintatálak állaga nem segít. Szerencse, hogy az evôdék nagy része itt kvázi egyetlen kajára specializálòdik, és jò esetben ezt angolul is kiírjak a cégérre, ùgysmint "Marhaleves Tésztával Etterem". Választás problémája kizárva. Jelzem, ezek az éttermek a legjobbak.

Mint ahogy a szobáink is azok és roppant kellemesek. Az elsôt a tegnap éjjel pár perc séta után találomra választottuk egy szimpatikus mellékutcában. Tiszta, kellemes, csendes kuckò, pont nekünk valò. A szoba elfoglalása után rájöttunk, hogy még az egyenként 6 és 7 kilòs còkmòkjaink felét is otthon hagyhattuk volna: a hálòzsák és a törölközô teljesen felesleges, minden szobában tisztával fogadnak (máshol 8 dollar/fô/éccaka árfekvésben ez nem mindig adott.) Ma este már egy másik motelben vagyunk, és termeszetesen csakis azért, hogy ne kelljen kétszer használjuk ugyanazt a törölközôt. (Vagy nem.)

Ma korán fekszünk. Tegnap éjjel nem voltunk álmosak, ùgyhogy hajnali fél háromig kolbászoltunk a városban. Ejszaka meglepôen nyugis, kivéve a turistanegyedet, ahol a Villogò Bikafej meg ilyenkor is ivásra buzdítja a jònépet. Maradjon a mi titkunk, hogy mi is az a Villogò Bikafej. De megálmodtuk.

Bikafejrôl eszünkbe jut: ma kézbôl etettünk elefántot, naranccsal. Elefántròl eszünkbe jut a mai játék: mi az a bogyò, ami kívülrôl mogyorònak néz ki, belül viszont puha és paszulyíze van?  Puhaságròl eszünkbe jut: egy párna. Meg az, hogy ma korán fekszünk le. Meg az, hogy holnap reggel korán indulunk a Mekong-deltába, és ott alszunk, net nélkül, nyakig mocsárban, mint valami shrekkek.

Ha véletlenül ottfelejtett nehézgépfegyverzetet találunk, viszünk szuvenírbe.

Pár mai fotò itt: picasaweb.google.com/lillushazse/HCMC#

Basszus, ezek az ekezetek. Illetve a hianyuk. Igazabol semmi mas nem hianyzik, ha az ember a legitarsasag koltsegen mar ledaralta a svedasztalt a Premium Lounge-ban a hongkongi repteren.

Ahol Time, Newsweek, legkondi, tusolasi lehetoseg es ingyen kaja van, rossz dolog nem tortenhet az ember fiaval.

A felkinalt premium-kategorias lelki gyogymasszazs oka, hogy helsinkibol kesessel indulo jaratunk pont akkor szallt le, amikor a transzferunk tovalibbent saigon iranyaba. Meg integettunk is neki, meghatodva. Szivesen at is ugrottunk volna ra, hiszen Jackie Chan szulohazajaban az effele bravur sem lehetetlen, de egy elagazasnal balra irta, hogy Kijarat, jobbra, hogy Exit, es nem tudtunk, merre lenduljunk neki - es lekestuk a pillanatot.

Pedig siman indult minden, Helsinkiben egy ideig acsorogtunk az utlevelkezelesnel, mert nem akartunk a Citizen (Allampolgarok) feliratu sorba allni, minekutana kiderult, hogy ok nem a finn, hanem az unios allampolgarokra gondoltak, tehat rank is. Eletunkben nem ereztunk magunkat ennyire finnek.

Ja igen, Lilla eroskodik, hogy irjak a rolleres nenikrol, akik fel s ala tortetnek a repteri folyosokon tartosra merevitett frizuraba es hidegkek kiskosztumbe oltozve.  (Jatek! Jatek! A reptereken levo folyosokat is legifolyosoknak hivjak? a) igen b) nem c) mindketto. Megoldasokat kommentekben fogadunk.)

Aztan meg a szokasos repulesi rutin, egymillio kilometerrel mongolia felett, fel-s ala hullamzassal, ami lilluban - sajat bevallasa szerint - az orgazmus elmenyet idezi fel, de engem inkabb egy kiados hanyas mellektunetere emlekeztet.

Sakkor most itt. Bezabaltunk, es varjuk a csatlakozast Saigon fele. Ettunk levest, aminek Fish Ball Soup Noodles Hong Kong Style volt a neve, es tenyleg volt benne valami halszemhez hasonlito golyo, vagy legalabbis sejtjuk, hogy az lehetett, de nem mernek megeskudni, mert halszemben en eddig csak optikat lattam. Lilla evett valami hongkongi desszertet is, amirol kiderult: egy tojas zold zselatinban. furan nezett ki, de megvolt az a kiemelt elonye, hogy ize sem volt.

En meg kozben megprobaltam ellenallni a kisertesnek, hogy az evopalcikaval mindent egyenkent felnyarsaljak, ami a talcamon van. Sajnos nem lehet, mert a helyi hiedelmek szerint az azonnali halalt jelent, a tiedet, valamelyik rokonodet, vagy a blogod valamelyik olvasojanak a halalat, es az kinek jo.

Mai javaslatunk: aki csak teheti, intezze el, hogy lekesse a csatlakozast a legitarsasag hibajabol kifolyolagosan. Jo mulatsag.

Masfel ora mulva indulunk tovabb Saigonba, addig is megnezzuk, milyen furasagokat lehet itt meg kiprobalni. Mivel eleg keson erkezunk (az eredeti terv is 8 korulrol szolt, igy majd ejfel korul erunk be a varosba), kulon elmeny lesz szallast szerezni, ugyanis nem foglaltunk elore.

Befejezesul egy friss hir a mai South China Morning Post cimoldalarol: Hong Kong kormanya 61 milliard (!!!) helyi dollart kivan szetosztani allampolgarai kozott, fejenkent megkozelitoleg 6000 HK$ (kb 770 USD) jut igy a 18 ev feletti polgaroknak (a kulfoldon eloknek is). Csak ugy, feltetelezem, mert a cikk nem tert ki arra, hogy miert osztogatjak a mannat es honnan szarmazik. A legnagyobb problemajuk, hogy milyen modon osszak szet a penzt, mivel az itteniek allitolag kulonosen erzekenyek a szemelyes adatok kiszolgaltatasara, igy a bankszamlara valo utalas nem nagyon jon szoba.

... de szép lassan csomagolni se ártana.

ékezeteink vannak és hideg sör. bojler és buborékos ásványvíz. duruzsoló mr2 és hűvös falevelek a kuckóerkélyen. bezabáltunk a nagymező utcában a görög-magyar all you can eat étteremben, és mindenből hiányoltuk a curryt, a chillit és a kókusztejet. de jólesik itt lenni, és a sok fura szoba után, ahol éjjeleinket töltöttük, az otthon tágasnak és ránk szabottnak tűnik. a hűtőnkben hidegre hűtött sört találtunk, az asztalon pedig életmentő pogácsát, ami azt jelzi, barátaink még annál is aranyosabbak, mint amire valaha is számítottunk volna. szóval vissza a pestisodrásba: a soron következő hétvégén kedves kommentező barátainkat vacsorára várjuk a Kuckóban, ahol és amikor megmutatjuk a netre fel nem került fotókat is némi aránytologatós meséléssel, thai curry-vel, maláj csirkével, indonéz nasi gorenggel, valamint borzalmas indonéz rizspálinkával körítve! viszlát személyesen - addigi is mindenkinek, aki nincs elérhető közelségben, képeket töltünk fel pagang szigetéről, bukkitingiről, és a kihagyhatatlan samosir-ről - linkek baloldalt, a megszokott helyen!

koszonjuk a szulinapi jokivansagokat! ma este vegre sikerult az elmaradt bejegyzeseket feltoltenunk, es bar mar medanban vagyunk, ez is olyan, mint a tobbi indonez varos, tehat nem vesztegetunk ra felesleges sorokat. sikerult kepeket toltenunk padangrol es pulau pagangrol, es szerintunk ennyiben maradunk, mert holnap mar kuala lumpur (talan onnan meg toltunk kepeket, de bejegyzest mar valoszinuleg nem irunk), es hetvegen mar otthon. otthon! otthon! kicsit hianyzik is mar. koszonjuk a szurkolast, a tobbit majd remelhetoleg szemelyesen, a jo oreg kontinensen. (nem ittunk egy jo sort huszonhat napja.)

samosir! kis tulzassal majd' kozep-kelet-europa meretu vulkanikus to kozepen kis tulzassal orszageretu sziget leledzik. hetvenezer eve szuletett, csuda nagy robbanassal. a hires "genetic bottleneck" korszakrol van szo, amikor a vulkanikus porfelho kiirtotta a flora es fauna jelento reszet szerte a vilagon, es jelentosen hozzajarult ahhoz, hogy a humanoidok valtozatos genetikai allomanya a jelenlegire szukuljon. osapaink osapai valoszinuleg nem is ertekeltek volna annyira a to hihetetlen szepseget, mint amennyire mi tettuk azt, leesett allal es foldre csuszott hatizsakkal, napfenyes, ragyogo delelotton. a kompkikotoben fekete, meztelen kolykok visitoznak a vizben, oriasi zold, uszo vizinovenyszigetek veszik korul a hajot, az ember azt hinne, igazi szigetek. de rossz otlet lenne rajta satrat verni, elsullyednenk, mint az indonez gazdasagi mutatok: atveros alga az egesz. samosir szigete itteni viszonylatban tobb, mint kellenes meglepetes: tiszta oblok, fennkolten felhos ormok, meltosagteljesen kunkorodo tradicionalis epitesu batak-hazak - mintha az indonez badoglemezpiac meg nem vetette volna meg itt a labat. masrol van szo: itt szamitanak a turistara. a szigeten egykor nemet misszionarusok fottek a sajat leveikben, es a terulet resze volt a holland kelet-indiaknak. a hagyomany folytatasakent most is inkabb hollandok es nemetek jonnek ide kristalytiszta oriastavat nezegetni, lenyegesen bekesebb szandekokkal, mint a fuszerkereskedok, de bizonyara agresszivebb elvarasokkal, mint isten tulfutott kovetei. a vulkanto kozepen levo sziget tenyleg elkepeszto folddarab. formara akar egy lefele forditott teflonos tepsi, oldalai szabalyos 45 fokos szogben csusznak be a to vizebe, a csucsat anno porra robbantotta a kitores, ami letrehozta ezt a foldtani latvanyossagot. a hegy es a to kozotti keskeny, elheto peremen vannak inkabb a falvak, es itt lakunk mi is, egy tuk-tuk nevu aprocska, buja felsziget/faluban. a szallasunk bajos, es sikongunk, mint a gyermekek a forrovizes kadnak (errefele se a melegviz, se a kad nem divat), a meretes furdonek, a tora nezo oriasterasznak, a palmaknak meg tukrozo napfenyeknek, es ugy altalaban egymasnak. (tukor van az eloterben! L. azonnal el is kezdte tepdesni pagang szigeten ropogosra sult epidermiszeit. mi ez, ha nem luxus?) a motel elott fodros obol, feredni is lehetne, ha nem lenne bennunk valami magasroptu tartozkodas a 400 meternel melyebb vulkanikus tavakkal szemben. (405 m: kerjuk utananezni, allitolag vilagrekord.) tenyleg jolesik egy kis kenyeztetes, egybol szimpatkius nepseg a batak. amugy is. a muszlimok utan udito, hogy pajkosak, dudolgatnak, esszemmel lathatolag tancoslabuak - a mellettunk elhalado kompon kisebbfajta diszkon lobogo haju tinedzser-lanyok villantanak, itt se muezzin, se hangrobbanas, se uvolto arusok,  ezer arca van ennek a haromszazmillio-arcu orszagnak. reggel motort berelunk, es neki a zoldello ormoknak. a sziget lefejezett teteje egyfolytaban felhos, egeszen kozel erezzuk magunkat az eghez, de azert ovatosan szaguldozunk a motorral a keskeny oldalosvenyeken, mert a mennyekbe nem akarunk meg kerulni. elszort hazak, domboldalak toveben szorakozottan matato foldiek, unatkozo saros bivalyok, bananfak es rizsfoldek, es rengeteg kereszteny vallasi jelkep: miniatur batak-jellegu hazak katolikus kereszttel, keritessel vedett betontalapzaton. (hit ide vagy oda, a helyiek ruhaszaritonak hasznaljak a kegyhelyek keriteseit.) egy helyi, apro etteremben batak-menut eszunk vegig, ropogos kismalachus barna szosszal, grillen hirtelensutott csirkecombok, jart melle egy gyonyoru piros virag, amit meg kellett enni, hogy szerencset hozzon. a viragok es fuszerek szigete ez, vendeglatonk rogtonzott eloadast tart a kertjeben talalhato gyogynovenyekrol, minekutana kiderul, hogy akarcsak malajziaban, itt is minden gaz a terhes noknek kedvez. ferfiaknak semmi sincs? kerdezzuk. de igen, bolint a ficko csalafintavigyorral, a mez. mindenesetre mintat viszunk haza bayar putiibol reuma ellen es bagun-bagunbol szules utani gyors felepulesre, ki tudja, mikor fog jol. dicserjuk a konyhat, aztan valahogy a  hatso udvarban ugato kutyara terelodik a szo, amirol a ficko elmeseli, hogy kivalo hazorzo, aztan majd meg is eszik, ha eljon az ideje. kezdunk ketelkedni abban, hogy valoban malacot ettunk, de ehh, azt esszuk, amit kapunk. a hozza jaro barna szosz helyi specialitas, es a ficko kisse megsertodik, amikor azzal vadoljuk, hogy ugyanaz a barna festek, amivel a helyben keszitett fa-szuvenireket festegetik minden udvaron. mert eros itt a faragott-szobor, maszk- es batik-indusztri, es tenyleg ugyes kezuek a mestereik. (mintak majd otthon.) harom napig vagyunk el ezen a kedelyes szigeten, jolesik igy utazasunk vegefele egy effele kikapcsolodas, ahogy ulunk a viz partjan, fodrozo naplementevel, es elnezzuk, ahogy a szomszed macskaja kivalo strategiai erzekkel halakra vadaszik a kovezetre kicsapo hullamok kozott.

bukittinggibol egy csondes delutanon tovabbindulunk eszaknak. az utazas foldi jellegu, ehhez kepest helyi viszonylatban irto draganak tunik (talan tulsagosan is helyi arakon probalunk hozzajutni mindenhez), ketten 50 dollart fizetunk egy 500 kilometeres, nagyvonaluan 19 oras utert, ennyi penzert itt kisebbfajta kertes hazat venni melegvizes csappal. a folyton darabokra eso nemzeti tavolsagi buszjaratot mar kiprobaltuk dumai es padang kozott, most ugy dontunk, inkabb a jobban csengo "minivan"-el indulunk utnak. estetol hajnalig ujabb mintajat kapjuk az indonez kiskozossegi tomegkozlekedesnek: egesz ejjel fulunkbe uvolto hangfalakbol a helyi erok altal erosen ertekelt kabare, mjuzikel-betetekkel tarkitva (egyik legfontosabb tanacsunk az ide utazoknak: Bosch markaju, garantalt, viaszos, extran szigetelo fuldugok, XL-meretben! harom par, es mindet egyszerre hasznalni!), rendszeres leallasok badogteteju fabodeknal a semmi kozepen, rizs-zabalas ot darab ujjakkal, folyton az olunkbe maszo, almukban horgo es kopkodo utastarsakkal. igazabol mar az elso bejegyzesunk ota motoszkalt bennunk a szandek, hogy apro, de jelentosegteljes parhuzamot vonjunk indonezia es a nyolcvanas evek romaniaja kozott, es ime, most kihasznaljuk az alkalmat. (kulon elnezest kerunk azon kedves baratainktol, akik nem tapasztalhattak meg a dak almot.) a hasonlosagok: a bordzsekik, az ocskapiacos melegito- es szovetnadragok a legnagyobb melegekben is, konkretan az egyenlito kornyeken, lepattant jegyirodak kezzel irt karton-cegerrel vagy ablakra szines ontapadosokbol kivagott betukkel diszitve, igenytelen etkezdek mocskos abroszokkal vagy teljesen anelkul, kivilagitatlan katyuk, a tehetetlenseget palastolo hangoskodas, kedelyes baratkozas okkal es ok nelkul - mindenkivel, akitol penz varhato apro segitsegert cserebe, de eleg sokszor teljesen onzetlenul, nem keves lelkiismerefurdalast okozva nekunk, tartozkodo turistaknak - kis figyelmessegek kiterjedt, nepotikus es szamunkra atlathatatlan rendszere, gyakran kezet valto rongyos papirpenzek, koszosan kedelyes putrik kozul itt-ott kiemelkedo, rozsaszinre festett, korinthoszi oszlopokkal tuldiszitett haromemeletes hazak a szemetdomb kozvetlen kozeleben. mindez kozos a ket orszagban. ehhez indonezia szamlajara adj hozza egy gyonyoru termeszeti kozeget hegyekkel es vizesesekkel es tengerrel es palmakkal es rizsfoldekkel, adj meg hozza nagyon baratsagos es rengeteget vigyorgo embereket (anno romaniaban, emlekszunk, viszonylag keveset vigyorogtunk, azt is a tiltottabb vicceken), tagra nyitott szemeket mindenfele, es nemi nagyvonalu eleterzest, ami nagyjabol arra vonatkozik, hogy a fold eme buja szegleteben akkor is meg tudnanak elni az emberek, ha eppen semmi se csinalnanak - a vizek tele vannak halakkal, es barmerre is menne, folyton az ember fejer pottyan valamifele szines, eheto, proteindus gyumolcs. no, de vissza az utra. az egyenlitot szimbolizalo hid alatt pont L. szulinapjanak pillanataban megyunk at, plusz-minusz egy ora (azt mondtuk, hogy a "korulbelul 500m"-t itt ugy irjak, "+-500m"?). sibolgaba hajnalban erkezunk, ahol felalmunkban megengedjuk, hogy bennunket kipakoljanak az autobol, a csomagjaink pedig elmenjenek setalni nelkulunk. varunk masfel orat, amig senkivel nem tudjuk megertetni, hogy tkp. a csomagjainkra varunk meg arra, hogy a megbeszeltek szerint elvigyen bennunket valaki parapat-ba, a toba to partjara. ujfent egy atlathatatlan rendszerbe utkozunk, beultetnek egy autoba, megyunk harom kort sibolga zavaros varosaban (velhetoleg utasokra vadaszunk), aztan mielott nekilendulnenk a parapati utnak, ujra kitesznek az ut szelere. aztan valahogy a csomagjaink is elokerulnek, es amikor a harmadik-negyedik jarmu mar tobb mint egy oraja  egy iranyba halad, es nem pakol ki minket, kezdjuk remelni: utban vagyunk parapat-ba. indonezia mar betanitott bennunket: a helyzetben egy pillanatra sem aggodtunk. ha nekik ez igy mukodik, akkor biztos nekunk is. parapatba delutan erkezunk, szemerkelo eso, es valami rettenetesen otthonos szag: sult diszno illata. a muszlim indonezek ilyet nem esznek, de parapat mar kereszteny videk. pirospozsgas malacok es katolikus keresztek: visszatertunk a civilizacioba, as we know it.

sajnos nincs. harom bejegyzes ota keptelenek vagyunk kepeket feltolteni a picasa kontonkra. valoszinuleg bennunk van a hiba, de mi inkabb az indonez szajber-kornyezetre gyanakszunk. (ugyanis az utolso harom bejegyzes veletlenul pont indoneziaban irodott.) ennel mar valoszinuleg csak rosszabb lesz, utazunk eszak-szumatraba, ahol egy meretes to kozepen  fogunk lakni, konkretabban egy samosir nevu szigeten. olvassatok hat szeretettel a bejegyzeseket (az elmult ket napban ezzel egyutt 4 darab szuletett), a kepeket meg majd kesobb, amikor az internet muszlim istenei is ugy akarjak.

bukittinggi. hulye nev, az ember azonnal a bukakkera asszocial, foleg leirni nehez, sose tudni, hol a dupla. magaslesi varos, eddigi izzados indonez elmenyeinkhez viszonyitva szintehogy kellemes levegovel. itt a levegonek arra a reszere gondolunk, ami meg beszivhato. bukittingi ugyanis ugyanolyan zuros-szagos, otto-motor-fobias varos, mint padang, csak kevesebb benne a halasz, leven hogy inkabb szumatra kozepetajan van, raadasul foldtorteneti skalan merve aktiv, 3000 meteres kraterek kozott, amelyeket a google earth-en valo felkeszito boklaszasunk soran a formajukra asszocialva summasan “segglyuk-vulkanoknak” beceztuk, es ehhez a rossz szokasunkhoz jelenleg is ragaszkodunk, bar igy oldalrol nezve inkabb benedvesedett sokupacokra hasonlitanak. a hotel asia-ban szalltunk meg, kielvezve szumatra azon elonyet, hogy azert a penzert, amiert malajziaban egy legkondicionalo vegkimenetehez csatolt budos lyukban lakhattunk, itt luxuslakosztalyt kapunk miniszappannal es kabeltevevel, sot ingyenes adalekkent megkaptuk a kozelben levo mecset hajnali otkor felhangzo dobhartyarombolo muezzin-jet is. nem kertuk, de a vallasi toltetu ebresztes velhetoleg benne volt a csomag araban. bukittingi ettol fuggetlenul kedves varos, kompakt bejarhato belresszel, zajos piaccal, es latvanyos, de egeszseges fejjel be nem vallalhato csirkesrizs-arusokkal. egykor turistavaros volt, de a mar emlitett diszkorobbantasok utan ugy urult ki, percek alatt, mint  a mi penztarcank harom nap szingapur utan. a nyomai megmaradtak, a belvarosban jarda van, a sarkon egy kavehaz europai fenekre meretezett szekekkel, sot egy keresztezodesben villanyrendort lattunk, bar a forgalom hiszterikus csapongasat latszolag semmilyen mertekben nem befolyasolta. hamar kiderult, hogy nem bukittingiben fogjuk eltolteni a napot, de nem is ez volt a celunk, hanem 30 kilometerre innen nyugat-szumatra egyik legszebb vulkanikus tava, a maninjau, es a mindenki altal agyondicsert maninjau-videk. egy talalomra berelt motorbiciklivel mentunk, es bar nemi gondok adodtak az inditassal es az elso par szaz meteren az iranytartassal is, kedves kis utazas lett belole, megfelelo helyi specifikumokkal fuszerezve. maninjau fele az ut tobb mint festoi, inkabb affele jatekkonzolos akadalyversenyhez hasonlitanank: a to iranyaba 48 dupla szerpentinen kell leereszkedni, az ut alig szelesebb egy savnyinal, a szinesre tuningolt negyveneves helyi buszjaratok sportot uznek abbol, hogy jatekosan evodve folyton masfel meterrel mogotted jonnek, aztan, amikor az ember veletlenul nem nez oda (tukor hianyaban ez altalaban konnyen megtortenik), harsany tulkolessel elotted vagnak bele a hajtukanyarba, megmutatni, milyen az indovirtus – ekozben minden szembejobo motoros harsanyan integetve udvozol, hello miszter, where are you from?, mert a szakallunk (kulonosen az egyikunke) kilog a sisak alol, es egyertelmuve teszi, hogy ”bulek” vagyunk ebben a csupaszkepu muszlim orszagban, es kulon kiemelnenk a majmokat, amik enervaltan ultek a kanyargo hegyiutak toveben, egymast vakargattak, es neha a motorrol lelogo labaink utan haraptak, ami boven eleg volt ahhoz, hogy hegynek felfele is negyesben menjunk. ennel nagyobb zavarba csak akkor jottunk, amikor ket fejkendos asszony az ut kozepen allva egy vesszokosarat lengetett adakozasert. nem tudtak nekunk megmagyarazni, miert is adnank nekik penzt, viszont mi se tudtuk megmagyarazni, hogy miert ne adnank, ezert inkabb adtunk, allah irja nekunk jova, es mohamed, aki az o profetaja. a to maga csodaszep, valami sejtelmes, keken attetszo para lebegett felette meg szikar napsutesben is (kivancsiak vagyunk, mi jon at belole fotokon), korulotte teraszos rizsfoldek, agyagszoborra merevulo saros bivalyok, bavatagon teblabolo es athaladasunkkor vidaman ”hellomiszterezo” kolykok, palmak, palmak, palmak, a to korul meretes coloprendszerekre epitett halaszkunyhok, csucsos sisakban egycentis, teljesen atlatszo halakat suru haloval osszefogdoso halaszok, es valami mindent befedo fulledt, mosolyra keszteto nyugalom. a turistakra itt sincsenek kulonosen felkeszulve, L. minden megjelenese tovabbra is elenk erdeklodest valt ki, meg a halasz is megprobalta lecsipni, akivel szobaalltunk. valamiert mindenki megkerdezi tole, ferjnel van-e, es a valasztol fuggetlenul tagra nyilt szemmel lognak minden lepesen. L. szep lassan kezd besokallni – a vegpont egy oraval ezelott akkor kovetkezett be, amikor egy boltban egyszerre nyolcan bamultak be a probafulkebe, mikozben L. egy latszolag balnakra meretezett szoknyaval kuszkodott. ide tartozik: a ruha olcso, de sajna vagy kicsi (hzs), vagy a specifikus vallasi etikett miatt zsakformaja van (lilla), vagy helytelen angol szoveg virit az elejen, make brand est. 1878 super this 2007 jeans super. holnap utazunk tovabb, egyelore gozunk sincs, mivel, mert eddig nyolcfele informaciot kaptunk az egyetlen buszrol, ami eszakra, parapat fele menne. amin szep lassan el kellene gondolkodnunk indoneziaban: lehet, hogy nem mi kellene keressuk az uticelnak megfelelo jarmuveket - inkabb meg kellene tanulnunk arra utazni, amerre van busz.

harom napig egy paradicsomban ultunk. szinte rohej, hogy mennyire kozhelyesen, kepeslaposan es gyonyoruen paradicsom. es semmi egyebet nem csinaltunk, mint neha megmartozunk a turkizhabokban, es kagylokert koslattunk a vakito homokban. neha konnyubuvarkodni probaltunk, fraszt hozva rengeteg szines halra a szurkes-barnas korallzatonyokon. a hely neve pulau pagang, es nem konnyu odajutni. miutan air manis-rol kiderult, hogy egy nagy mallo pocsolya, visszamentunk padangba es reggel beultunk az elso opeletbe delnek, pantai bungus iranyaba. a LP vacak kis terkepe szerint bungustol mar talan el lehet jutni valamelyikre a rengeteg kis szumatra melletti sziget kozul. bungusban kedves beach fogadott - de tudtuk, hogy van ennel jobb. a halaszok epp akkor huztak ki a reggeli halokat, megneztuk a zsakmany szetosztasat, szep ki kozossegi jatek volt sok targyalassal, markolassal es mericskelessel. aztan talalkoztunk carlos-al, es kiderult: konnyubuvar-turakat szervez a kornyezo szigetekre. turat nem akarunk, jeleztuk, csak eljutni a szigetekre. benne volt. kiegyeztunk 900 ezer rupiaban, ami eddigi utazasi koltsegeinket tekintve csillagaszati osszeg es amugy is sok, de 100 szazalekban megerte. ennyi penzert ugyanis egy teljes szigetet kaptunk - tulajdonkeppen csak magunknak. masfel oranyit mentunk egy indonez "duplatalpassal" delnek, pulau pagang-ig. es tenyleg elrohogtuk magunkat, hogy mennyire valora valt a vagyunk a kepeslapra illo lokaciorol. a szigetek nagy resze indoneziaban lakatlan - ez nekunk nem volt beszamithato opcio, mert nem hoztunk satrat. pagangban viszont el egy helyi csalad, es van egy par fahaziko, amiben lakni lehet. 5 meterre a tengertol. a szoba teljesen okes, tulajdonkeppen egy tetovel fedett oriasi agy moszkitohaloba csomagolva. (csipnek a kis mocskok rendesen, meg jo, hogy szedjuk a malariagyogyszert.) harom napig a kozelben elhuzo halaszokon kivul senki se jott a arrafele, es mi csak tatottuk a szankat ekkora meretu idegenforgalmi kihasznalatlansagon. a sziget kicsi, de mindene megvan: szeles homoku partok, palmafak, kozepen hegy oserdovel, oriasi lepkekkel kulonbozo szinu bokrokon, plusz nemi idegesitoen hato faunanak ott voltak a tenyernyi pokok, a felmeteres rakok a lepcso alatt, a ketcentis hangyak a budiban es hatmilliard moszkito per perc mindenhol. ja, es az eletunkben latott eddigi legattetszobb viz. (se horvatorszag, se portugalia nem produkalt hasonlot.) a helyi csaladdal sem talalkoztunk, fogalmunk sincs, mivel foglalkoznak egesz nap amugy is. a ket kutyajukat - durrell utan szabadon budinek es csurinak neveztuk el oket - mindenesetre mar magunkhoz csabitottuk ket darab tejes kekszel. a csabitas nem ment nehezen, a keksz nemi alternativat jelentett a szerencsetleneknek a mindennapi rizs utan, raadasul ramadan leven este hatig ehesen szenvedve szenderegtek a bokrok alatt. a fotok sajnos tavolrol se adjak vissza a szineket es azt a napfenyt, ami olyan, mintha egy tizezer wattos oriasfenyszoro logna a fejed folott. leegtunk, mint allat, aminek kovetkezteben hajnali kettokor almatlanul ultunk a teraszon es teliholdat neztunk vinnyogo majmokkal. sose ennel rosszabb ne legyen. kepeket holnap toltunk!

Padang nyuzsgo varos. a szo indonez ertelmeben. europai szemmel nezve egyetlen egybefuggo motorolajszagu forgalmi dugo. latlatolag teljeskoru a petrol buvolete. mindenki alatt pofog egy motor, biciklit csak teljesen elvetve latni, az utcan terdig gomolyog a szenmonoxid, haromsarokkent egy benzinkut, de amugy is minden utcai fabode kinalataban ott van a muanyagpalackos hajtofolyadek. ezek benzint lelegeznek, benzint szivnak, abban oldodnak es usznak, es lathatlag teljesen okes ez igy. (a benzin litere 60 dollarcent.) kismillio jarmu tulkolve robban be valamelyik mellekutcarol, egymast letaposva hajtanak a helyi tomegkozlekedest megoldo "opeletek": leharcolt 20-30 eves japan mikrobuszok tuningolva, a leheto legvaltozatosabb szinekre festve, legterelovel es airbrush-mintazattal, de persze oldalajto nelkul. latszolag hihetetlenul hatekony az opeletes tomegkozlekedes (teny, hogy soha nem vartunk fel percnel tobbet egyik jaratra sem), az emberek menet kozben pattannak fel es le, es gyurott penzgalacsint dobnak be a sofornek. a rendszer teljesen atlathatatlan, de rajtunk kivul mindenki tudja, mit, hova, mennyiert. az utcan gyalog kozlekedni olyan, mint egy parkolohazban oldalazva haladni. megerto mosollyal fogadjuk, hogy az opeletesek az ablakon kihajolva a fulunkbe orditjak azonosithatatlan nevu desztinacioikat. hello miszter!... kajat keresunk, de ramadan van, es sehol semmi, a boltok felhozatala amugy is meglepoen szegenyes. hazinak tuno perecek es sutemenyek, zacskos mogyorok, palackozott viz, es az elitebb helyeken uveges pepsi. es mindenhol kendozetlen nyiltsaggal bamulo helyiek. az opeletben egeszen kozel ulnek hozzad, 20 centirol bamulnak bele a fejedbe, mosolyognak, lesik, ahogy bezavart szemelyi tavolsagunkon keresztul bukdacsolva probalunk kommunikalni egymassal. a fizikai erintes a mindenuk. a L. mellett ulo csavo addig feszkelodik, amig egesz combjaval erinthette az ovet. mindjart az olembe ul, jegyezte meg L. arcara fagyott vigyorral es lelkes sztoicizmussal. az embernek ilyenkor ketsegei tamadnak, hogy ez az orszag valoban turisztikai celpont-e, annyira megbamulnak minden bezavart kulfoldit. (errol majd bovebben egy kulon bejegyzesben). lehet, hogy van turizmus -  de Padang valoszinuleg kivul esik a travel szferan, egesz nap nem lattunk egyetlen bule-t sem (helyi kifejezessel igy illetik az idegeneket), es ez egy 880 ezres varos. ehesek vagyunk es megmenekulunk: talalunk egy ettermet, non-muslim restaurant felirattal. a bejarat illedelmesen eltakarva egy vaszonnal, hogy az estig bojtolo muszlimoknak meg veletlenul se kelljen megpillantaniuk, ahogy mas vallasuak zabalnak. a tulaj kinai, es mi sult tesztat eszunk garnelarakkal, meg egy milo-nak nevezett helyi itallal, amirol kozelrol nezve kiderul, hogy jeges csokolades tej. nem igazan tudjuk, merre es hogyan tovabb, padang mellett ugyan itt az indiai ocean, de a kikoto nem eppen az a beach, amire vagytunk. az LP-t forgatva (eletmento ez a konyv!) sorravesszuk a lehetosegeinket, es egy opelettel kimegyunk air manis-ba, ahol allitolag szep a part. egy ora tomeggyilkossag utan szeles, de medvebarnan agyagos, elhagyatott helyen tesszuk le a zsakokat. a kornyeken nemhogy hotel, motel vagy bungalo, de meg az elet jelei sem. vegul ket helybelit latunk, akik erdeklodve lesik, mit kereshetunk itt. esteledik, es az opeletek mar nem jarnak, elkepzeljuk, amint befekszunk halozsakkal a mocsarba, es shrekkel almodunk. aztan a faluban sikerul lestoppolni egy arratevedo autot, ami visszavisz padangba. a helyi viszonyokat megisverve egeszen meglepo modon nem hajlando penzt elfogadni. kesz, na, padangban ragadtunk, torodunk bele, es beterunk az elso elfogadhato motelbe. holnap vaktaban utnak indulunk delnek, megkeresni alomtengerpartunkat. mert biztos, hogy itt van a kornyeken, de hol.

Szinguapurbol Indonezia, hajoval. a tervek szerint Pulau Batamba megyunk, oda egy ora az ut, kiszallaskor mar indonez fold. ott  boseges 20 percunk van atszallni egy Szumatra fele indulo masik hajora, Pekanbaru-ba. ebbe az idobe nagylelkuen bekalkulaljuk a vizumintezest, ellenrozest, miegymast, ami reszunkrol tobb, mint nagyvonalu. DK-azsia specifikus idoerzekelese ugyanis megint kifog rajtunk. a hajo, ami 8-kor indult volna, 7:20-kor az orrunk elott kifarol a vizekre. a mocskos kis irodabol fekete fejek uvoltozik karrvendve: ship finish! pekanbaru ship finish today! gyors kupaktanacs. kiderul: aznap mar csak Dumai fele van hajonk, aminek megvan az a kellemes elonye, hogy szinten indonezia. tokeletes, de hanykor indul? ja, nez az orajara a kis fekete fej, hat most. rohanunk tovabb, at a petroleumszagu molon, a helyiek beszolsaitol kiserve, amelyekrol se akkor, se azota nem tudjuk eldonteni, hogy csufondarosak vagy kedvesek. tehat hajo dumaiba, utkozben talalt holland bajtarsunkat vegigpenzeljuk, mert hulye fejjel nem valtott penzt szingapurban, padangig pedig nem is lesz mar alkalma. Dumaiban ujabb 7 ora hajozas utan egy csordanyi taxis es utazasszervezo, ugy 150 ember fogad bennunket lelkesen. kiabalnak, mutgatnak, fogdosnak. eddigi legsokkolobb elmenyunk. hallottuk, hogy tsunami es a bombak ota indoneziaban drasztikusan esett a turistak szama, de hogy ennyire ki legyenek ehezve az erretevedokre, kepen vagott. a kikototol az utcaig egy szeles, poros parkolon keresztul vezet az ut, az ut ket oldalan 2-3 meter magas drotkerites, mogottuk a ketsegbeesett embertomeg. tablakat raznak, probaljak egymast tulharsogni, kaffognak es integetnek, mikozben mi megszeppent libasorban haladunk at a keritesek es a sorfalat allo rendorok kozott. ahogy veget er a kerites, vegunk, egyszerre tobb tucatnyian rohannak rank, karonrangatnak, es a leparkolt buszok-taxik-oldalkocsismotorok-biciklik-hazilag gyartott sokkereku jarmuvek fele probalnak elrangatni. de sajnos ma sincs kapas. a kitartast viszont jutalmazzuk: a bennunket az utcaig kisero, fogatlan es angolul is nagyjabol beszelo fickoval uzletet kotunk. bukittinggi, mondja o. no, no, bus station, mondjuk mi. ketsegbeesetten probalunk ugyanis a hivatalos, remelhetleg nem atveros buszokra epiteni. medan, lake toba, hajtgatja o. no, no, bus station, mondjuk mi. beletorodik. 15 ezer rupiarert vegul mindharmunkat elvisz a dumai-i hires buszallomasra, ahonnan 110 ezerbe kerul per fo az ut aktualis vegcelunkig, padangig. a buszallomason ujabb meglepetes. azt varjuk, valamilyen szinten megtalalaljuk benne az abban a pillanatban nagyon hianyolt hivatalos rendezettseget. (tudjatok, a sokat vart pillanat, amikor az ember meg a rendornek is orvend.) de nem. az allomason egy busz, valamivel tavolabb pedig egy masik. es persze ugyanazok az emberek, akik a kikotoben fogadtak. tovabb keressuk a hivatalossag jegyeit. egy apro, poros fulkeben 3 fejkendos asszony nez tevet. angolul nem beszelnek, de intik: jobbat ok se tudnak, menjunk csak vissza az emberekhez, ok elvisznek barhova. full-air-condition, bizonygatja az egyik diler, es elrangat megmutatni a buszt. a full AC azt jelenti, hogy levagott teteju muanyag poharak vannak feldugva a busz legtereloihez, a poharakon strategiai lyukak fujjal a levegot mindenfele. (romania-elmeny, 1985.) az ut eletunk pagangig egyik legborzalmasabb es idegesitobb 16 es fel oraja. nemi ki nem hagyhato varazzsal fuszerezve. szenmonoxid- es cigarettafustmergezes (az indonez torvenyek szerint a tomegkozlekedesi eszkozokon kotelezo a dohanyzas, sejtjuk), hajnalig hangos karaoke egy selejtre erett teven, kint vihar, a busz pedig ketpercenkent megall utasokat felvenni, vagy cigiszunetre, vagy kajalni, vagy csak ugy. hamar kiderul, hogy az ittenieknek teljesen mas az idoerzekuk - ahogy azt a hajonal is tapasztaltuk. azt mondjak, egy orat allunk - aztan 5 perc mulva mar pofog a motor, indulnak tovabb. az ember csak kapkodja a fejet. (hasonlan erdekes volt elindulasunk dumaibol. 5-kor indul a busz, mondtak 4 elott 10 perccel. nem sokkal kesobb surgetni kezdtek: ot perc! ot perc! vegul fel 5-kor elhuztuk a porcsikot. talan van valamilyen rendszeruk, de nekunk meg se probaltak elmagyarazni.) az utak annyira rosszak, hogy szinte tengeribetegek lettunk a buszon. neha ugy ingott, hogy majd felborult. valamikor hajnaltajban mi is leszalltunk szunetre. kisvaros, fojto meleg, badog es betonbdekban rizset matato kesoi zabalok, egy radiobol talan vallasi musor, utkeresztezodes. es akkor latjuk: foutunk pagang fele tulajdonkeppen foldut: a felkavart porfelhben csak az tovabukdacsolo teherautok fenyeit latjuk. padangba masnap reggel erkezunk, eddigi leghosszabb egybefuggo utunk baratok kozott is 27 es fel ora. metro, ket hajo es harom busz. eredmeny: pluszban volt hat szetult ulepunk (a hollandot tovabbra is magunkkal cipeltuk, mert meg mindig nem volt penze), egy hasogato szedulesunk az egesz ejjel tarto hangos karaokezenetol, undorunk mindentol, ami mozog - minuszban pedig volt egy i-podunk, egy canon fenykepezogepunk (egykor a hollandus tulajdonai) es egy telefonunk (ez sajnos a hzs emleke). hajnalban tuntettek el oket, mesteri ugyesseggel, harom meter melyre, mas taskak ala beasott, lezart taskakbol. jo reggelt, indonezia!

usman pakisztani-indiai etterem, este nyolc ora tiz perc, ket oraval ezelott. szingapur, little india, serangon rd. "te szeret kenyer! latom te szeret kenyer!" -  es kozben a forro vason sulo paszkafelesegre mutat - "csinalok neked fokhagymasat sajtosat! mit akartok meg?" mire mi: "gozunk sincs". erre o: "jo. ti uljetek le oda. en hozok nektek fekete borsos hal es foghagymas csirke es mango lassi. ti ulj le oda!" mindezt persze valamifele szinglisul, itteni angolul, amire harom nap utan mar nekunk is raallt a szank. a lenyeg: csak semmi hatarozo, rag, avagy toldalek! eleg a fonev, az ige passziv formaja, es egy lenyegretoro kezmozdulat a helyes iranyba! a kajat kihoztak, a sistergo gozetol majdnem megfulladtunk, a pincer is konnyezett, de megettuk, es most is lihegunk, annyira csipte mindenunket. (valszeg kifele is csipni fog.) es kesz, ezzel kikopott bennunket szingapur, ez a hihetetlen varos, ahol valszeg eddigi utunk legkellemesebb 3 napjat toltottuk. a varos most eli a csucspontjat: tegnap hajnali fel egykor mar valamivel nehezebben talaltunk muszlim ettermet (majdnem ket utcat kellett mennunk keresztbe), de ilyenkor este 10 korul meg zajosak es fenyesek a gyumolcpiacok, tele vannak az ettermek, dugok vannak a kis zsufolt utcakon, es a felhokarcolok toveben utcai performanszolok es ezerszinu kinai papirmase allatok unneplik az oszi fesztivalt. ez a varos az eddigi legelobb es legelhetobb varos, amit valaha is lattunk, es igazan nehez barmihez is hasonlitani. akik jartak kozuletek manhattan-ben, nos, kabe olyasmi, de ahhoz new yorkot meg be kell szorozni minimum 3-al. megunhatatlan multikult varos, szabatos kolonia-tortenelemmel, kulonbozo rasszok elkepeszto keveresedevel es rengeteg kemeny munkaval felepitve 100 ev alatt mangrovemocsarbol starbucks-dzsungelle. oriasi felhokarcolok mindenfele (nagyreszuk persze az uzleti negyedben), a sugarutakon meghokkento tisztasag es kozmopolita, huvos rend, fengshui zoldovezetek es villogo LCD-feluletek, a felhokarcolok alatt katonas sorrendben luxusuzletek, ettermek es high-tech kavezok - de eleg beterni egy kisebb utcaba, hogy elkapjon a "azsiai vagyok, tehat akar naponta nyolcszor-kilencszer is irtozatos az etvagyam" filing. kisebb-nagyobb ettermek, kajaldak, bufek es kavezok mindenhol, minden atjaroban, aluljaroban, sarkon, teraszon, lepcson es kanyarban, trendi etteremtol olcsotanyerosig, de meg az olcso verzio sem az a koszbevont bangkoki hawker-stand. multikulti zabapolisz ez: egymas mellett thai ettermek, koreai sarkonallok, malaj csaladi fagylaltozok, indiai "bokj ra ujjal es kihozom rizzsel" tipusu kajaldak, muszlim fuszerbomba-gyartok, kinai gyorsak (ettunk is mindegyikben. egyfolytaban volt valami a szankban.) az ettermek sorat lampionos utcavasarok sora szakitja meg: furcsa gyumolcsok, banatos szemu szaritott halak tonnaszam, red-dragon-fruit-shake es tapiokalepeny, csemegekukorica-fagyi edeskenyerszeletek kozott, sult banan panirbol, es egyeb remego, csillogo, iz- es szagpompas barmi minden asztalon es pulton. minden szines: valamilyen okbol kifolyolag a helyieknek valszeg faj, ha nem ordit a citromsarga, nem virit a bugyilila es nem borul a fejukre a bleumarin. kar es vetek nem az utcan setalni, de ha eleg faradt az ember, akkor hamar kiderul: az uccafelszin alatt 50 meterrel a vilag egyik legfejlettebb foldalatti plaza-, atjaro- es metrohalozata mukodik sterilen, hangtalanul es tevedhetetlenul. es ebben a high-tech pompaban egy kis human touch: ahogy ranezunk a terkepunkre, azonnal ugrik valaki segiteni. es vegre, ket het DK-azsia utan meglepo modon teljesen onzetlenul es hatso-szandek mentesen. van is ki segitsen, mindenhol egymillio ember. fogyasztoi tarsadalom a javabol, es ennek megfeleloek a bevasarlokozpontok is: oriasi terek, szokokutak lezer-showval, 8-10-12 emeletnyi ruhazat, elektronika es kajaldak, egymillio mozgolepcso, es amikor az ember elveszetten az EXIT-tablat keresi, helyette csak egy masik, hasonlo szinu, vilagito tablat talal: MORE SHOPS ->. es a varos kulon kellemes tulajdonsaga, hogy mindemellett sajatsagosan emberlepteku es baratsagos. sok zold ter, oriasi piknik-parkok, mezitlabbal pancsolhato vizfeluletek a belvarosban, karnyujtasnyira erdok es tajvedelmi ovezetek, es persze nem utolsosorban egy teljes kiepitett tengerpart feher homokkal, elmenyparkokkal es termeszetesen ujabb kajaldakkal. teljesen mas tal teszta, hogy mi all a szingapuri rendszer mogott: kicsit autoriter rendszer, kicsit tulszabalyozott, kicsit sajtocenzuras, kicsit tul sok utcai kameras, kicsit pedans es kicsit nyilvanosan-olelkezes-tilto: de feltetelezzuk, hogy egy ennyira szabalyos, majdnem null-bunozeses, tiszta tarsadalmat csak valamit-valamiert alapon lehet fenntartani. mi mindenesetre nem ereztuk, hogy barmiben is megszoritva lennenk, es az itteniek is valszeg hasonloan gondoljak. hiszen tudjatok: kenyeret es cirkuszt a nepnek, es hallgatni fog. ja, es a hiedelmekkel ellentetben a varos olcso. itt, DK-azsia velhetoleg legdaragbb helyen is kevesebbert eltunk, mint budapesten. es kozben vegig azon gondolkodtunk, hogy mi az, amit ebben a varosban elve hianyolnank az eddigi eletunkbol. nagyjabol semmit - kiveve persze benneteket :) utazasunk soran ez az elso alkalom, hogy oszinten fajo szivvel megyunk tovabb. nem utolsosorban azert, mert sejtjuk, mi var rank indoneziaban :)) viszlat onnan, de nem igerunk semmi pontosat. szingapuri kepek a szokott helyen!

hajnalban szu es egyeb allatfajtak tanah rata-i idoszaki szallasunkon. lilla a bogaraktol valo felelmeben orrig huzott halozsakban. egesz ejjel vihar, de legalabb reggel vajaspiritos, ingyer. indulunk taman negaraba, utitarsak gua musang iranyaba ketten, nemetek egytol egyig. feluttol errefele mar haverkodtunk, es azota is. gua musangig kodben uszo hegyek, a minivan soforje idonkent kedvessegbol leall fotoszunetre, amugy hazudik a lonely planet, nem minden malaj vezet haromszor gyorsabban mindenki masnal. autopalya tokeletes, de 150 km keresztul talan ha ketto autoval talalkoztunk a reggeli csucsorgalomban. gua musangtol pedig dzsungelvonat jerantutig, a videk: a vonat mindket oldalatol tizenot centire elhuzo, ablakon idonkent becsapo zoldnovenyzet. furcsa hegyvidek ez: nem hegy mellett hegy, mint otthon, hanem sikvidekbe hirtelen beagyazott, fuggetlenkedo, meredek formanyulvanyok. es nagyon zoldek. jerantutbol kuala tahanba kisbusz. 50 km keresztul csak vastag torzsu palmaultetvenyeken megyunk keresztul, szuicidos tehenek teblabolnak a palmak alatt, de inkabb keresztben az uton, csakazertis marha vagyok alapon. aztan kuala tahan, es ismet egy borzalmas szinu szoba (errefele ebbol sportot uznek: rozsaszin falak, kek plafon, bugyiszinu jaropadlo, narancssarga agynemu. szines nepseg.) kuala tahan az utolso falu a taman negara nemzeti park bejaratanal, par hazas csokeveny, turistakra epito helyiekkel. nagy, bamban lusta, kakabarna folyo valasztja el a parkot a falutol, a parthoz kotve egeszen hangulatos uszo fahazak, egy par kozuluk igazi bensoseges otthon, a tobbi inkabb etterem, de inkabb egyszerre mind a ketto, attol fugg, melyik traktusbol nezed. (amire mar korabban rajottunk: a malajok ott elnek, ahol dolgoznak, es csak ott dolgoznak, ahol eppen elnek.) este ejszakai dzsungeturara indulunk rovarokra vadaszni valakivel, aki tudja, hogyan kell ugy keresni a mergespokokat, hogy ne ok talaljanak meg eloszor. akadt is par ritka kisvad: stick-insect (palcikarovar?), kulonbozo meretu es fajtaju tarantulak, madarpokok, rengeteg szentjanosbogar, furcsa feju bekak, oriasi szocskek es faradhatatlan termeszkaravanok. es messze tul sok merges pok es szazlabu ahhoz, hogy megmaradjunk azon dontesunk mellett, hogy az ejszakat egy erdei vadleso hazikoban toltsuk. masnap: canopy walk, gyomorforgato koteltanc 50 meter magasban, aztan delutanig hegymaszas az oserdon keresztul atvago, el-eltuno kisosvenyeken. itt jelezzuk, hogy az oserdei novenyzet olyan suru es buja, hogy zabalas utan megprobaltuk eldobni a bananhejakat, de azok folyton visszapattantak. aztan kesobb be is szartunk. kovettuk az egyik osvenyt, es amikor 2-3 km utan se ertunk el oda, ahova elementarisan buta terkepunk szerint mar reg el kellett volna ernunk, kicsit karomkodtunk is. off: bosszanto, hogy nem kapni hasznalhato terkepet a helyrol, feltetelezzuk, a turizmus-maffianak jobban megeri, ha a tanacstalan turistak inkabb helyi kiseroket berelnek kemeny ringgitekert. aztan amikor mar kezdtuk elveszteni a maradek fonalat is, mert mar minden iranyba nemletezo osvenyeket lattunk (itt jelezzuk: az erdo melyen delutan kettokor is esti felhomaly van), kozvetlenul mellettunk akkorat csortetett egy nagymeretu allat, hogy majdnem seggreultunk. nem lattuk, hogy mi volt az, de meretre medve lehetett, vagy tigris (amibol a kornyeken 300-at szamoltak legutoljara), vagy tapir, vaddiszno vagy majom. nem volt ertelme visszafordulni, mentunk tovabb, es rezgett a lec, mert az osvenyunk folyton ugyanarra kanyarodott vissza, ahol az allat mozgatta az avart. meg is kaptuk a masodik figyelmeztetest valamifele mely morgaskent, amibol kiderult, hogy sajna nem tapir. es nem vaddiszno. es biztos nem majom. innentol az utunk a folyoig kisse zaklatotta es meglepoen szukszavuva valt. es igencsak jolesett visszaerni az erdo szelere a bungalok koze. ergo talalkoztunk rengetegfele erdekes es ijeszto allatokkal, de a legmaradandobb elmeny megis egy olyan vad volt, amit nem is lattunk. raftingoltunk is, tokig vizesek lettunk. (itt "rapid shooting"-nak hivjak az effele mokat.) egyszerre indult el a parttol ket gyors csonak, az egyikben mi ultunk, a masikban valami szingapuriak, es csonakmestereink azzal szorakoztak, hogy gyors farolasokkal es evezojatekkal a leheto legtobb vizet zuditsak a masik csonakba. meg a benne ulokre. elkepeszto volt, ahogy a farmotoros csonakokat felfele iranyitottak a tajtekzo vizen, a csonak alja tobbszor is surolta a viz alatti sziklakat, de foghianyos hajoskapitanyaink ugy tekertek felfele, hogy egyszer se szikrazott a propeller. kar, hogy eddigi egyik legjobb elmenyunkrol nincsenek fotok, de ez van, sonynk nem vizallo. (pedig! az egyik kanyarban azert kellett leallnunk, mert egy vaddiszno zihalva uszott at elottunk a folyon.) egyebkent kepek ott! ahol! baloldalt.

kereken negy orat utaztunk busszal, es ebbol kereken negy orat hegynek felfele. kuala lumpur (egyik) kozponti buszallomasa, a puduraya kulon megerne egy bejegyzest, raadasul egy olyant, amit sose fogunk megirni. bonyolultsaga egy repulotere, de nem a pozitiv ertelemben. (jatek! ha 120 kulonbozo szamozott fulkeben arulnak buszjegyeket az orszag 512 celallomasara, de ugy, hogy minden egyes ablakban 15-25 allomasra, viszont ugyanazon allomasra 23 kulonbozo ablaknal is lehet jegyet kapni, akkor hanyas szamu ablakhoz kell menni, ha az ember Tanah Rataba indulna? a megfejtonek jutalom.) raadasul kulonbozo feju, borzalmasan fontos emberek rohangalnak fel es ala walkie-talkiekon orditozva, es megprobalnak megteveszteni es elteriteni, ha veletlenul kozel allnal a megoldashoz. ezek a hivatasos uzerek, akik szazalekot kapnak, ha ok szerzik a klienst a busztarsasagnak - mert amit elfelejtettunk mondani, hogy a buszpalyaudvarrol 126 kulonbozo kisebb-nagyobb busztarsasag indit jaratot. a jegyvasarlast egy kiabalos-tozsde elmenyehez hasonlitanank, es sajnos eleg rossz veteli ajanlaton jutottunk hozza a jegyhez, mert teljesen bezavarodva tul keson jottunk ra, hogy tulajdonkeppen ITT ez is csak egy piac - es mi bizony elfelejtettunk alkudni. ami viszont pozitiv, hogy eletunkben nem ultunk ilyen kenyelmes buszban, egy sorban mindossze 3 fotelmeretu ulessel. az ut volt a legjobb: a negy orabol kettot szerpentinen masztunk felfele, gyomormozgato kilatassal felhoben uszo ormokra es az ut szelen unatkozo, eppen sehova nem sieto bennszulottekre, akik latszolag mindossze azzal voltak elfoglalva, hogy eladjak azt a negy darab durian-gyumolcsot, amit azelott tiz perccel szedtek le a farol. uticelunk, cameron highlands malajzia egyik leglatvanyosabb videke, es arrol hires, hogy a vilag teatermesztesenek jelentos szazalekat adja. dimbesdombos kornyek 2000 meter magasban, oriasi osszefuggo teaultetvenyekkel, es ami delkeletazsiaban feher hollo: 15-20 fokkal. aggodtak is friss malajziai ismeroseink, hogy meg fogunk fagyni ezen a malaj eszaki sarkon. nekunk viszont kifejezetten jolesett ma, hogy vegre nem a sajat izzadtsagunkban furodtunk - kellemes szeptembervegi idojaras van itt, most eppen kevesebb napsutessel. (idokozben ugyanis kitort a vihar.) a teaultetvenyek pedig szenzaciosak. kisebbfajta vizualis terapia szemnek, agynak, ahogy a vegtelen zold sorok felszabdalnak minden dombot a kornyeken. (lasd fotok baloldalt! igen, ma ENNYIRE zold napunk volt.) es mivel itt ramadan van, azaz bojt, zabaltunk is egy csomot. kellemes nepseg az azsiai: a bojt idoszakat nagymeretu, szinesszagos piaci-vasari zabalasokkal unnepli. hat nem alltunk ellen. most pedig megyunk vissza furcsa motelunkbe, megnezzuk, birja-e meg idegekkel indiai lakotarsunk, aki ottletunk egy oraja alatt otszor nezte meg ugyanazt a filmreszletet az "India! India" c. hiresneves bollywoodi filmbol. itt vihar van, es felkeszultunk a tulelesre. holnap dzsungelbe megyunk, es muszaj volt beszereznunk par nelkulozhetetlen kelleket: ragasztoszalagot a medvek ellen, elemlampat a majmok ellen, valamint ongyujtot a kigyok ellen. a piocak ellen meg nem tudjuk, mivel harcoljunk. legkozelebb valoszinuleg 3 nap mulva jelentkezunk szingapurbol, mert nem tudjuk, van-e wifi a taman negarai osfak toveben. (btw, ez a vilag egyik legoregebb oserdoje, allitolag 300 millio eves, de ki szamolta.)

kuala lumpur vilagvaros, de egy nap alatt bejarhato. marmint az a resze, ami a magunkfajta lightturistaknak erdekes lehet, a tobbi feher folt, a terkepeken se szerepel, lehet, hogy nem is letezik. bangkokhoz es a tobbi kistigrishez hasonloan ez is elegans keveredese dzsumbujnak, ricsajnak, elegancianak es huncut otcsillagos nagyzolasnak. kiindultunk chinatown-bol, ami fuszeres es tebolyito, atmentunk little india iranyaba, ami szinten piacos, de chinatownnal valahogy visszafogottabb modon, kevesebb verbalis atrocitassal, tobb textilbolttal a leheto leghordhatatlanabb szinek felmutatasaval. chinatownbol atmenni little indiaba egy utcanyi seta, de megis meglepo 2 perc alatt atmenni egy kulturabol, ahol a feher a halal es gyasz szine, egy olyan kulturaba, ahol minden feher. ezen a ket varosreszen kivul pedig megmutatja magat az igazi kuala lumpur, ami, barhogy is forgatjuk, bank- es plazavaros. latszolag egeszseges verseny folyik a bankok es plazak kozott, hogy melyikuk tud magasabb es testesebb epuletet felmutatni, a hozza tartozo negysavos autouttal egyutt. a belvaros a magunkfajta gyalogosok szamara enyhen frusztralo, sokszor bameszkodas helyett inkabb az eletunket mentettuk, ahol lehetett. a mindent atszelo autopalyaszeruen szeles utakon ugyanis alig van atkelo, ahol pedig van, ott a lampa sose zold. talan egyet lattunk egyszer villantani, de mire odaneztunk, mar nem lehetett eldonteni, igaz volt-e vagy sem. ami meg rosszabb, hogy bangkokkal ellentetben itt nem allnak meg, ha atrohansz az uton, hanem radhajtanak, aztan hadd' dontse el termeszet anyank, hogy ki hajlamosabb a tulelesre: te, vagy a honda/toyota/proton kisteherauto. a petronas tornyok viszont hatarozottan lelegzetelallito(ak? nem tudtuk eldonteni, hogy ket toronyrol van ottan szo, vagy egyrol. l. szerint ketto darab egycsucsu, hzs szerint pedig egy darab ketcsucsu. a dolgot vitara bocsatjuk!) ami lumpurban kihagyhatatlan, az az aquaria nevu intezmeny, amire veletlenul akadtunk ra a petronas toveben, es ahol vastag falu uvegfolyoson lehet atmenni egy szimulalt melytenger alatt, alulrol megnezve mindenfele viziragadozok nemiszerveit. (van nekik olyan? ezt is vitara bocsajtjuk!) elnezest kerunk az ide tartozo fotok elmosodottsagaert, de alig volt feny, es amugy is reszketett a kezunk a capak es a mergezo rajaktol tizenot centire. ja, l. ragaszkodik ahhoz, hogy megirjuk: sunhalat meg dagihalat is lattunk. meg gekkot. meg tarantulakat. meg minden olyan pokot, amikkel kisebb szerencsevel par nap mulva szemelyesen is talalkozni fogunk taman negaraban, sokkal megrendezetlenebb korulmenyek kozott. shopping-addiktok, figyelem: a varosnak van egy kerulete, amiben kizarolag plazak vannak, tobbek kozott a vilag 10., 12, es mittudjukmihanyadik legnagyobb bevasarlokozpontja. kabe 26 darab westend egy helyen, ha valakit komolyan erdekelne a dolog. de a felhozatal is jo: mivel utazasunk elejetol foglalkoztat bennunket egy canon dSLR eos 350d vagy 450d megvasarlasa, itt is megneztuk az arakat, es az egy eves nemz. garanciaju, 450d masina lencsestol-tokostul-vonostul 2800 ringgit, azaz 136.000 forint (565 euro), es csak azert nem vettuk komolyan, mert ugye eppen utban vagyunk szingapur fele, es ott allitolag meg ennel is olcsobb 20 szazalekkal. mindenki: szerintetek megeri? (csak jeliges, szakmai jellegu valaszokat varunk!) most pedig megyunk vissza a kuala lumpuri ejszakaba, viszlat. kepek a szokasos helyen. UI. az egyik kepen l. eppen egy mindeddig nem azonositott mufaju, pudingszeru nyalanksagot zabal. kanallal. mi nem tudtuk eldonteni, mi az, meg megkostolasa utan sem. verseny! verseny! vajon mi lehetett a termek, aminek a feher resze izetlen, allagara disznozsir, a barna resze pedig talan karamellszosz izu, de inkabb  gepolaj? l.-nak mindenesetre izlett.

megjottunk. egyelore teccik. elso benyomasok a repterrol jovet: suru palmaultetvenyek 70 kilometeren keresztul. asszonyokon kendo, fiatal lanyokon csak mobiltelefon. a malajok csamcsognak, akkor is, ha eppen nem esznek. a buszsofor is folyekonyan beszel angolul, ami thaifold utan kellemes csalodas (kifelejtettuk a thaiok jellemzesebol, hogy senki, sehol, egyaltalan nem tudott angolul. meg az utcan leszolitott, ipodos egyetemi hallgato-jellegu fiatalok sem. a pincereknek a vokabular: 5, 10, 20, 50, igen, nem. eszrevettuk, hogy a ketnyelvu menuknel mi kimondjuk a kaja angol nevet, pincerunk figyelmesen kozelebb hajol, es arra koncentral, hogy amig mi nem vesszuk eszre, kiolvassa a kaja kisbetus thai elnevezeset. neha melle is talalt kellemesen. emiatt megtortent, hogy hzs vegetarianus pad thait evett csirkes noodle helyett. nem is lakott jol.) szoval malajzia: egyelore oriasi autopalyak, kivilagitva a repter es a varos kozotti 70 kilometeren, a busz - szinten plusz thaifoldhoz kepest - nincs melyhutve. kuala lumpurban szemerkel az eso, es az egesz egyszerre zudult a fejunkre. marmint az elmeny, nem az eso. KL budos, de nem annyira, mint bangkok, zajos, de nem annyira, mint bangkok. es ez meg csak a chinatown resz, ahol lakunk, es ez bizony pont olyan, mint a vilagon minden chinatown: szines, nyuzsgo, es itt talalhato a vilag leggyanusabb es egyben legolcsobb vacsoraja. ehhez persze ugyesnek kell lenni, de szerencsere mar kitanultuk magunkat delkeletazsiaiul: nem szabad leulni az elso asztalhoz, ahova hangos behuzoemberek szintehogy eroszakkal a kezunkbe nyomjak a menut. hanem oda kell menni a helyi arusokhoz, es kezzel-labbal be kell inteni nekik, hogy azt szeretned enni, amit ok. ilymodon nagyjabol ugyanazt kapod, amit a menuben kaptal volna, de ketszer annyit, es negyedannyiert. most este 11, de a varos elenkebb, mint a vaci utca csucsidoben augusztus magassagaban. amikor a hotelbol atjottunk az ucca tuloldalan levo internetkavezoba, a bejarat melletti utcai kajaplaccon epp akkor gyujtottak ala egy oriasi ustnek. (latszolag chinese dumpling lesz a vacsoramenu.) holnap korbejarunk felhokarcolokat bamulni, majd lesznek fotok is. amirol az jut eszunkbe, hogy idokozben megoldottuk a fotofeltoltest is, tehat lehet thaifoldi paradicsom-kepeket nezegetni a baloldali phra nang linken!

amint mar rajohettetek, ez inkabb egy elmeny-, es nem kifejezetten az a szocio-demo-historikus-moralizalo korbefigyeleses es odamegmondos blog. azt inkabb masra es maskorra hagyjuk. de a thaiokrol irnunk kell. ebben a pillanatban egy netkavezoban ulunk, es olyan hangzavar van, hogy alig latjuk a kepernyot. a thaiok, ha haromnal tobben vannak, irtozatosan hangosak. egyebkent inkabb mosolyognak, es ha haromszor mesz el mellettuk valami (meg) olcsobb banant keresve, akkor haromszor koszonnek rad szelesen vigyorogva. mindenuk nyitott: pick-up autok teto nelkuli hatso reszen utaznak a legszivesebben, videken a kunyhoik egyk oldala teljesen hianyik, es ketteboncolt elo keresztmetszetet mutat az eppen zajlo csaladi eletrol, varosban a thai lakreszek eleg jelentos resze egy utcara nyilo, garazs-szeru epitmenyben lakik, es a thaiok sokat alusznak es sokaig, legalabbis az utcarol ez latszik. a teve ugyanakkor mindenhol egyfolytaban mukodik, es valaki a csaladbol - vagy legtobbszor az egesz csalad - mindig eppen eszeget valamit. sokat esznek es sokszor, es altalaban megosztjak a kajat. jobban birjak a szelet meg a hideget, mint az eszakiak (jatek! probaljunk meg egy finnt, egy oroszt es egy thait egy allandoan hideg levegot fujo oriasi ventillator melle tenni, es lassuk, melyikuk birja tovabb!) ha pedig az ember sokaig jatsza a turistat, akkor elobukkan a thaiok igencsak idegesito oldala. a turizmus a bekes thaiokbol az elmult par evben ragadozot csinalt, opportunistak lettek es kapzsik. az ettermekben kulon etlapot kapnak a nem thaiok (ahogy ok hivnak bennunket: farangok), mikozben a szamunkra kiolvashatatlan thai etlapot szemmel lathatolag ugyanazok a kajak szerepelnek pontosan harmadannyi bahtert. (ettol fuggetlenul a kaja meg mindig hihetetlenul olcso.) ugyanez a tapasztalat a kozlekedesben is: a thaiokat 20 bahtert elszallito nyitott pick-up-buszok (a sawngthaew-ek) bennunket 50-80 bahtert hajlandoak csak elvinni, es ha eleg hulyek lennenk, megadnank az eloszor kert 100-150 bahtot is. nincs hatar: ranezesre mondanak arat, es sokszor pimaszul bosszantoan magasat. tegnap delutan volt a csucs: egy latszolag alternativa nelkuli hajoutert kepesek lettek volna 20 ezer forintnak megfelelo osszeget elkerni - okosabban megoldva vegul ennek tizedeert megoldottuk. kulonosen kimeletlenek voltak a phra nang kornyeki csonakokat kezelo chao nam-ok ("tengeri ciganyok"), akik teljes mertekben kihasznaljak, hogy ok es csak ok tudjak kivinni az ember fiat a rejtett partokra. (odaut 800 bahtot, azaz 4000 forintot fizettunk egy utert, itteni viszonylatban ez egy kisebb vagyon.) es ami vicces, hogy nem lehet veluk alkudni: inkabb fekusznek egesz nap a parton egy palmafa alatt, mint hogy 100 bahttal kevesebbert elinditsak a long tail botokat mozgato oriasi honda dizelmotorokat. varosokban pedig egyenesen tamadoak: ha hatizsakod van (es neadjisten egy lonely planet van a kezedben) akkor minden tizedk ember leszolit: altalaban taxit, tuk-tukot, motorbiciklis fuvart, szallast, netan latnivalokat kinalnak - nem kis penzert. a bangkoki "atverokrol" pedig kulon, talan majd szemelyesen meselunk.

kisse elvesztettuk a fonalat. Igazabol azt se tudjuk, milyen nap van, de legalabb szinte biztosak vagyunk az evszamban. :) az elmult harom napot egy internethianyos, elszigetelt obolben toltottuk magas limestone-sziklak es homok kozott, es neztuk, ahogy lassan, de biztosan, beborit bennunket a monszun. eredetileg nem terveztunk ennyit ulni egy helyen, de mindenkeppen megerte. a phra nang kornyek ugyanis negy kulonallo, egymastol is elszigetelt tengerpartot jelent: ton sai, rai leh east, rai leh west es phra nang maga, ezeket oriasi sziklak szigetelik egymastol es a kulvilagtol. ton sai a legelszigeteltebb: a partra kizalorag nagycsonakkal ("long tail boat"),  teljes apaly idejen a nedves sziklak kozott bukdacsolva lehet atjutni, a vallakozobb kedvueknek a kajak is teljes szivbol ajanlott. mi kiprobaltuk, es majdnem rosszul sult el a vege, ugyanis a monszun, aminek elmeletileg mar reg itt kellene lennie, viszont bennunket kenyezteto modon meg nem jott el, pont akkor utott be, amikor feluton voltunk, tengerkozepen, 10 eroevezesnyi percre barmelyik parttol. a hullamok a 20-30 centis apro es bajos bukdacsolasbol ket perc alatt atmentek meteresekke, es azon kaptuk magunkat, hogy a hirtelen rankzudulo esotol mar a part iranyaban sem vagyunk biztosak. aztan vegulis csak sikerult, par vizholyag, masnap reggeli akut vallfajas es enyhe napszuras elleneben. a "sziget" a monszun ellenere is feledhetetlen. a parttol a sziklak altal korbezart dzsungelen keresztul kellett estenkent eljussunk a bungalohoz, es sokszor csak a kulonfele, teljesen ismeretlen eredetu ejszakai hangok alapjan tajekozodtunk. egyszer majdnem el is tevedtunk, es haladtunk elore, amig egy ejszakai egbolt, toveben egy ketszaz meteres sziklaval, el nem allta az utunkat. az allatok persze elrejtoznek az emberek elol, de a bungaloban kedves felirat figyelmezteti az ottlakokat: "beware! naughty monkey!" (anyainknak: "vigyazz! csintalan majom!") lattunk is egyet, amint lekapott egy banant egy helyi gyumolcsarus asztalarol, es egy pillanat alatt eltunt a suruben, az utana rohano thai asszonynak eselye se volt. a szigeten rengeteg a fekete kakas?tyuk?csirke?, feltetelezzuk, hogy beloluk keszulnek napi betevo falatjaink, a chicken panangok, chicken matsamanok es chicken curryk. estenkent minden tele van zolden vilagito szentjanosbogarakkal, es neha le-le pottyan a farol egy-egy enervaltan tekergo kigyo. a hangulat nyugodt: mivel szezonon kivul erkeztunk, turista alig, inkabb csak a vegtelenul kedves helyiek sertepertelnek a kornyeken, es lesik az ember kivansagat - meglepo es szokatlan modon sokszor teljesen onzetlenul. (vagy csak egy jo bizniszben remenykedve.) a harom napot a napozas mellett kajalassal toltottuk, es kedvencunk lett a helyi, egeszen apromeretu banan, amibol 12-16-ot kapunk 25 bahtert (125ft), es izre nagysagrendekkel finomabb az otthoni banannal. es amihez meg addiktive kapcsolodunk: a thai bananos "pancake", oriasi es vastag palacsinta mezzel vagy csokiontoettel, ami thai sajatossagkent ugyanakkor sos. akarcsak a l. altal egy feloraval ezelott kiprobalt "thai wildberry juice". nem tudjuk eldonteni, miert soznak meg mindent, ami edes, szerencsere az eteleikkel abszolute nem kovetnek el effele istenkaromlast. most pedig megyunk tovabb: este mar elmeletileg kuala lumpur, malajzia. (kepeket valamiert most se tudunk feltolteni, talan majd kuala lumpurban.)

lassu a mi mai mindennapi internetunk, ezert nem szaporitjuk a betuket. A digitalis feher folt megmagyarazhato, thaifold delnyugati sarkaban vagyunk, egy olyan elszigetelt partszakaszon, ahova csak nagy kinok kozott, es kizarolag kulon berelt csonakkal lehetett eljutni. Ez nem egy sziget, hanem thaifold krabi tartomanyanak phra nang nevu kornyeke, ahol a tengerbe benyulo foldnyelvet oriasi meszkohegyek valasztjak el a szarazfoldtol. Szoval csonakot bizniszeltunk (itteni viszonylatban bizony igen sok penzert), de megerte. Egy elszigetelt partra kerultunk, szeles homokkal, minden iranyba hatalmas sziklakkal, es kint, a tengeren is csak azok latszanak, magas, kinyulo tombok. Egyfajta kis kolonia van itt a "szigeten", reggaezene, fust, bambuszheverok a palmafak alatt, kis bungalok, elvakult es otthon mar a rendorsegen is kerestetett hegymaszok, es veletlenul ittragadt hippik a hatvanas evekbol. Ivoviz alig van, az is draga, a net is haromszor annyi, mint mashol, szoval az exkluzivitast kemenyen fizetjuk. Kibereltunk egy kis bungalot, es nem tudjuk, meddig leszunk itt, egyelore egeszen erdekesnek tunik. Kepeket a net lassusaga miatt ma nem toltunk, de igerjuk, bepotoljuk. De meselunk a csllagokrol: az oblot korubeolelo sziklak kozott belatszo egbolton olyan Tejutat lattunk, amiben a csillagok legalabb 10szer nagyobbak, mint otthon. Ilyen szepet - vagy hasonlot - eddig csak akkor lattunk, amikor portugalia legdelnyugatibb csucskeben egy sziklan aludtunk szemmel felfele. :) Ha holnap is ilyen rossz lesz a net-eleresunk, nem biztos, hogy tudunk irni. Addig is minden jot!

Nyolc ora, tehat meg van idonk irni, mielott a night market bezar. Delutan a hostelbe jovet lattuk ugyanis, hogy esteledik, es a mellettunk levo piacra elkezdenek KIpakolni az arusok. Kiderult, ez affele ejszakai muri, fene erti, miert a nap ellenkezo feleben, de hat ez van, vegulis a foldgolyo ellenkezo oldalan vagyunk, nemdebar. Ma Erawanban voltunk, ahol megneztuk thaifold allitolag legszebb nemzeti parkjat, es tenyleg szep. (Barha nem lattuk a maradek 18.000-et.) Het vizeses egymas folott, ha az ember eleg meresz, feredni is lehet bennuk, bar a flora es a fauna neha veszelyesnek tunhet. Nem a majmokra gondolunk, azok ugyanis enervalt nyugalommal vakartak a tokuket az osveny melletti fakon. L. egyszer ugy allt meg az egyik mellett harminc centire, hogy nem is vette a majmot eszre, pedig az nyugodtan nekiallhatott volna tetveszkedni L. hajaban. Ra is jott a frasz. (L-ra. A majom blazirt vigyorral vakarodzott tovabb.) Ha pedig mar frasznal tartunk, Hzs ferfiasan sikoltozva maszott ki az egyik vizeses alatti medencebol, amikor a halak elkezdtek marcangolni a labszarat. (Allitolag a helyiek kulonosen szeretik, ha az a bizonyos ismeretlen halfajta csipegeti labukrol a borszovetet. Hzs nem elvezte, mert rogton eszebe jutott egyik legborzasztobb gyerekkori elmenye, a Piranha c. olasz akciofilm a sarki videotekabol.) A nap nagyjabol ezzel telt, hegyet masztunk a palmafak, furcsan tekerodzo lianok es ertelmezhetetlen modon benzinfuresz hangokat hallato ket- es negylabuak kozott, es neha seggen lecsusztunk a vizesesek kozotti meszkosziklakon. (Estunk is.) A megfejthetetlen naturahoz kapcsolodik mai jatekunk: hogyan oldja meg a kepgaleriaban Hzs nyaka kore tekerodzo lian, hogy a foldbol kinove, 15 meteres agai a mellette levo 40 meteres fak koronajaba kapaszkodnak? KI viszi fel oda a lianok veget? Es MIERT?? A megfejtonek jutalom! (Ide tartozik: tegnapi nyertesunk ANCSA! tararamm.) Holnap hajnalban ujra Bangkok, onnan del-thaifold, konkretan Krabi, onnan pedig fene tudja. (Fotok baloldalt. Ha valami miatt nem latszik az Erawan link, akkor a kepek itt elerhetoek: http://picasaweb.google.co.uk/lillushazse/Erawan )

Tegnap esti utolso bejegyzesunk utolso mondata az volt: a mai program Ayuthaya. Hazudtunk. Na jo, megvaltozott a kedvunk. Hajnali haromkor rajottunk, hogy semmi kedvunk tovabbi aranyfedelu templomokat nezegetni. Ezert ugy dontottunk testuletileg, hogy a terkepre bokunk, es arra indulunk. A valasztas Kanchanaburira esett, es nem bantuk meg. Reggel hatkor keltunk, hogy biztosan elerjuk a 7:35-os vonatot Bangkok masik felebol. A huszpercenkent kozlekedo hajora negyvenot percet vartunk, mert meg kellett varnunk pont AZT a hajot, amin a jelzes hianya volt a jelzes. (A bangkoki hajojaratokat ugyanis szines zaszlok kulonboztetik meg.) Kisebbfajta idegrohammal termeszetesen tiz perc kesessel ertunk az allomasra (keresztulvagva szemettelepen, mozdonymuhelyen, foldre fektetett magasfeszultsegu kabeleken es alelt kutyak tomkelegen). Nagy meglepetesunkre a vonat megvart bennunket. Igazabol nem a L. ket szemei miatt: mindossze a vonatmenetrendet toltak elore 10 perccel azota, hogy utikonyvunket (amiben vakon megbizunk - koszi, Dugo!) kiadtak. A vonat kellemes csalodas volt, es izig-verig fapados. Szo szerint fapadok voltak benne, a la 1964-es kiadasban. De tisztan csillogott, es suvitett, mint allat. Utkozben rizsfoldek, kokuszpalmak, lotuszmezok, es kozottuk vegig rengeteg fembarakk-kolonia - kerdes minden kedves olvasonknak: szerintetek mibol epitettek a kunyhoikat, mielott valaki feltalalta a hullamos badoglemezt, rozsdas kivitelben? A megfejtonek jutalom! Ket es fel ora mulva Kanchanaburi, es hat ez mar a dzsungel tove. Nagy, lusta, barna folyo, ahogy az errefele szokas, buja dombok kozott, de a lenyeg a folyon, mert neve es hire van nekije. A neve Kwai (helyi irasmodban Khwae), es felette epult az a bizonyos hid a masodik vilaghaboru idejen, amirol aztan historikus es szomoru haborus film szuletett. Kerdes minden kedves olvasonknak: mi volt a film cime? A megfejtonek jutalom! A folyo mellett, majdhogynem a hid toveben talaltunk egy gyongy kis helyet, apro kis hazikokat, meglepoen olcson (290 baht, azaz kabe 1400 ft per szoba), oriasi kerttel, kilatassal a hompolygo Kwai-ra, fuggoaggyal es azonnal letesztelt minosegi thai konyhaval. Bejartuk a kornyeket - motoron. A jogsi hianya itt latszolag nem akadaly, ezt illeto felvetesunkre a motorberbeado csak megveto roffenessel valaszolt. Ugyan mar. A biztonsag kedveert ranknyomott ket sisakot, "ezzel biztos nem allit meg a rendor" felkialtassal. (Ahogy kineztunk benne, el is hisszuk.) Ha mar penzrol van szo: motorberles 24 orara 150 baht, kabe 650 ft. Csini vasar, mi? Plusz benzinkeverek egesz delutanra 200 forintert. Az uzemanyag amugy itt valamifele keverek, piros a szine, es skotviszkis uvegekben aruljak. (Nem jottunk ra, hogy miert.) A napnak meg nincs vege, beterveztunk valami mongol-jellegu fondu-menut thai szoszokkal, meg talan kiprobaljuk a helyi rizsbor specialitast is. Talan biztos... :) (Fotok baloldalt!)

Na hello arra messze! Ugy egyeztunk Hzs-val, hogy a mai napot mindketten megirjuk, ki-ki a sajat szemszogebol. En a tegnapi elmenyek kiegeszitesevel kezdenem, mert este dogok voltunk es egy roviditett verziot prezentaltunk Nektek, kedves Olvasoink. Ami kimaradt: peldaul a hires viragpiac a kinai negyedben. A leggyonyorubb viragok (halmokban alotuszvirag es a nalunk aranyarban mert orchidea) a legocsmanyabb es legizlestelenebb formakban osszekomponalva. Persze ugyis mindegy, nem otthon nezegetik oket, hanem Buddhanak viszik ajandekba. Ha latok meg, lefenykepezem, sajnos ott es helyben nem jutott eszunkbe. Szinten a kinai negyedben volt alkalmam e nep talalekonysagara racsodalkozni. Mit ad Buddha, a mellekhelyisegben. Merthogy guggolos budit mar lattam, ha ritkan is, de hogy olyan guggolos budit, amelyik obliteni is tud?? Ebben a varosban a legvaratlanabb helyzetekben lepodik meg az ember… A kozlekedes meg mindig kaotikus, de hamar alkalmazkodtunk es rajottunk: ezek az emberek orulten vezetnek, de (vagy eppen ezert) hihetetlenul tisztelik azt, ha valaki latszolag nem felti az eletet. Ha a magunkfele nemszivbajos turista peldaul egy negysavos autopalyaszeru uton eccercsak lelep a jardarol es gyaloggaloppban elindul a masik oldalra, a forgalom megall es az autosok, buszok, tuk-tukok es motorbiciklik aradata mosolyogva es a kierdemelt csodalattal kiserve atengedi az uton. A taktika tenyleg mukodik, tobbszor is leteszteltuk!... A sikeren felbuzdulva ma a tuk-tukot is kiprobaltuk, ketszer is. Occsonak occso, murisnak muris, budosnek nagyon. Elvezni is lehet, es a forgalom nyujtotta halalfelelmet is enyhitette. Csomo izgi tortent ma meg velunk, hol is folytassam? Voltunk templomturan... A Wat Phra Kaew es a kiralyi palota (utobbi kevesbe, de erdekes) lelegzetelallito, irni rola nem is erdemes, inkabb nezzetek meg eloben vagy a mienknel jobb kameraval keszult fotokon. Ha meg egyszer a vilagnak ebben a szegleteben jarnek, ide biztos benezek. A latogatok tomkeleget leszamitva die Ruhe pur, ahogy az idetevedt nemet turista mondana. Meg jobban elveztunk viszont egy kevesbe ismert, de annal hangulatosabb szentelyt, a Wat Ratchanadda-t. Tulajdonkeppen egy labirintus feherre festett falakkal, rengeteg bamban sutkerezo macskaval (amint az alabbi kepek is mutatjak), 0 turistaval es 150 Buddha-szoborral. Azon kivul semmi. Gyonyoru! Delutanra meguntuk a regi varosreszt es ujabb kalandok utan kutattunk a modern Bangkokban. Hajo, aztan skytrain be a betondzsunbjuba a szemetdzsumbuj utan. Elkepeszto, mekkora a kontraszt! Az erdekes viszont az, hogy a felhokarcolok es Prada-boltok aljaban ismet ott vannak a nyomortelepek szo szerint a hazak tetejere acsolt ketrecekkel (ezek vagy a lakoknak jelentenek plusz eletteret, vagy a megelhetest jelento baromfiknak, ahogy – a hangokbol itelve – a hostelunkkel szomszedos hazak eseteben is.) Visszaterve a modern Bangkokhoz: annyira tetszett, hogy ejtettuk a mini-kirandulast az uszo piacra es helyette egyik nap meg visszamegyunk alaposabban megnezni. Nem beszelve arrol, hogy a csilli-villi plazakban harmadannyiba kerul a kaja, valtozatosabb a felhozatal es higienikusabbak a korulmenyek, mint a regi varosreszben. Ennek oromere be is lakmaroztunk. Idokozben fuggok lettunk a kulonbozo gyumolcs-kokteloktol, ma legalabb 6-ot megittam, a kedvencem ezidotajt a mango, a guava es a papaya. A gyomrunk egyelore ok, de elovigyazatossagbol benyomtunk egy kis hazait, amit gyomorfertotlenito gyanant cipeltunk magunkkal :) Az uj varosreszben latszolag annyira keves a turista, hogy a feher borommel rendszeresen feltunest keltek: rammosolyognak, utanam fordulnak az utcan, egy magamkoru lany pedig a baratnoje karjat rangatta, hogy nezze mar meg, milyen fura leny jar erre. Itt jegyzem meg, hogy a thaiok nem is olyan kedvesek. Persze kivetelek is akadnak, de rendszerint nem azok kozott, akiknek tulajdonkeppen ez lenne a dolguk (pl. a turisztikai hivatalban). Akik meg kedvesen leszolitjak az embert az utcan, azokrol hamar kiderul, hogy tulajdonkeppen nem onzetlen a joindulatuk (roluk talan holnap bovebben). (Ma ket bejegyzes irodott, a masodikat lasd a kepek alatt. Gordits lefele most!)

Mondom L-nak, a mindenit, de idegesit a versenyhelyzet. Par perccel ezelott lehajtottunk ket deci narancslevel dusitott otthonrol csempeszett szatmari szilvat, amitol kedvunk kerekedett onalloan ervenyesulni. L. meg itt ul mellettem a masik gepnel, egy kellemesen kondicionalt netkaffeban a tuzforro bangkok kozepen, es gepel, mint az idojaras. A kellemesen tulkondicionalt helyisegek affele thai specialitas, a most este is 35 fokos utcarol beterni egy 14 fokos etterembe kabe olyan elmeny, mint lenyelni egy jegkockat keresztbe, vagy feldugni hatulrol. Raadasul a buszok is legkondicionaltak, szipogunk is lefele szallva, ahanyszor csak raszanjuk magunkat egy effele eletveszelyes tomegkozlekedesi mozdulatra. A palinka megivasanak elsosorban termeszetesen egeszsegugyi okai vannak, Ti tanacsoltatok, kedves barataink, hogy minden etkezes utan vagy elott vagy kozben vagy helyette fertotlenitsunk nemi alkohollal, mert az jo minden gasztrologiai felhevules ellen. Hanyast akartam irni, de hadd' ne beszeljunk csunyan. Egy nyilvanos, barati blogon. Teny viszont, hogy eddig elkerultek bennunket a kellemetlen kajaelmenyek, pedig ettunk nagyon furcsa gombocot nagyon beazonosithatatlan szinu husbol nagyon erdekes izu szosszal, nagyon furcsafeju utcai arustol, nagyon sotet utcasarkon. L. mereszebb, mint en: oszinten es elfogulatlanul lelkesul minden utcai kajaszagra, meg ott is, ahol en illedelmesen elforditom a fejem, hadd' ne lassam azt a krucialis momentumot, amikor a sarki arus beledarabolja a macskat az ustbe. A bangkoki kajalas erdekes elmeny. Ettermek alig vannak, viszont rengeteg az utcai arus, tobbnyire toporodott, de huncut oregasszonyok allnak a sarkon egyetlen usttel, tiz feldarabolt zoldsegdarabbal, es nemi darabolt hussal. (Utobbitol ugye nem kell felni, a naptol mar azelott atsul felig, hogy egyaltalan bekerulne az ustbe, de a zoldseg, ertitek, a zoldseg hurutot kap a hosegtol!) No, haladjunk. Ma legkondicionalt napunk volt: delelott huvos templomokban jarkaltunk (wat phra Kaew), csilivili kultuszelmeny volt rengeteg dogleszto napsugarzassal, de egeszen jol eltelt az ido kulonbozo meretu buddhak tanulmanyozasaval. Illedelmesen fustolot is gyujtottunk, ovatosan felkeszulve arra a (csekely valoszinuseggel biro) eshetosegre, hogy eletunk vegen esetleg kiderul, megis buddhabol van a jezuska. Delutan lehajoztunk bangkok deli reszebe, ahol megtalaltuk a varos azon arcat, amit a tegnap nem is sejtettunk: a new yorkba oltott kobanya-kispestet. Oriasi felhokarcolok villogo neonreklamokkal, haromszinten suvito magasvasuttal, hihetetlen meretu plazakkal - es mindezek toveben ugyanazok a dzsumbujos utcai arusok es illedelmesen hadonaszo tuk-tuk-mesterek. Ekkora ordito kulonbseggel akkor se talalkoztunk volna, ha manualisan allithatnank a kontrasztot a valosag monitorjan. (Kezdek okosan irni. Hat a pajesz!) Estig lebecoltunk, amikor rajottunk, hogy hajo mar nincs vissza. Aztan a megoldas: tuk-tuk! Ketszaz thai baht lett volna, lealkudtuk 150-re, a ficko vegig nyavajgott a hotelig, hogy hohoj, ez neki mekkora ervagas, de az alku, az alku. Aztan bosszubol ugy hajtott, hogy ket kezzel kapaszkodtunk, ugy vonszolt a levegoben. A motelnel ugyanaz fogadott, mint tegnap: az utcank valszeg a varos legjzajosabbjai koze tartozik, ibizai techno es enternesonel hepaj, heves utcai arusok es fenylo kepu kolyokturistak, az egeszre pedig jotekony fatylat boritanak az irtozatosan jo thai kajaszagok. Ma ejjel legalabb olyan rosszul fogunk aludni, mint tegnap: a sawadee hotel aljaban elorelathatoan ma is hajnalig tarto udvarias torbezolas varhato, sok sorrel, rengeteg pad thai-al es parjukat kereso vilagemberekkel. De sebaj. Ez ellen is jo a pajesz! Holnap Ayutthaya.