Padang nyuzsgo varos. a szo indonez ertelmeben. europai szemmel nezve egyetlen egybefuggo motorolajszagu forgalmi dugo. latlatolag teljeskoru a petrol buvolete. mindenki alatt pofog egy motor, biciklit csak teljesen elvetve latni, az utcan terdig gomolyog a szenmonoxid, haromsarokkent egy benzinkut, de amugy is minden utcai fabode kinalataban ott van a muanyagpalackos hajtofolyadek. ezek benzint lelegeznek, benzint szivnak, abban oldodnak es usznak, es lathatlag teljesen okes ez igy. (a benzin litere 60 dollarcent.) kismillio jarmu tulkolve robban be valamelyik mellekutcarol, egymast letaposva hajtanak a helyi tomegkozlekedest megoldo "opeletek": leharcolt 20-30 eves japan mikrobuszok tuningolva, a leheto legvaltozatosabb szinekre festve, legterelovel es airbrush-mintazattal, de persze oldalajto nelkul. latszolag hihetetlenul hatekony az opeletes tomegkozlekedes (teny, hogy soha nem vartunk fel percnel tobbet egyik jaratra sem), az emberek menet kozben pattannak fel es le, es gyurott penzgalacsint dobnak be a sofornek. a rendszer teljesen atlathatatlan, de rajtunk kivul mindenki tudja, mit, hova, mennyiert. az utcan gyalog kozlekedni olyan, mint egy parkolohazban oldalazva haladni. megerto mosollyal fogadjuk, hogy az opeletesek az ablakon kihajolva a fulunkbe orditjak azonosithatatlan nevu desztinacioikat. hello miszter!... kajat keresunk, de ramadan van, es sehol semmi, a boltok felhozatala amugy is meglepoen szegenyes. hazinak tuno perecek es sutemenyek, zacskos mogyorok, palackozott viz, es az elitebb helyeken uveges pepsi. es mindenhol kendozetlen nyiltsaggal bamulo helyiek. az opeletben egeszen kozel ulnek hozzad, 20 centirol bamulnak bele a fejedbe, mosolyognak, lesik, ahogy bezavart szemelyi tavolsagunkon keresztul bukdacsolva probalunk kommunikalni egymassal. a fizikai erintes a mindenuk. a L. mellett ulo csavo addig feszkelodik, amig egesz combjaval erinthette az ovet. mindjart az olembe ul, jegyezte meg L. arcara fagyott vigyorral es lelkes sztoicizmussal. az embernek ilyenkor ketsegei tamadnak, hogy ez az orszag valoban turisztikai celpont-e, annyira megbamulnak minden bezavart kulfoldit. (errol majd bovebben egy kulon bejegyzesben). lehet, hogy van turizmus -  de Padang valoszinuleg kivul esik a travel szferan, egesz nap nem lattunk egyetlen bule-t sem (helyi kifejezessel igy illetik az idegeneket), es ez egy 880 ezres varos. ehesek vagyunk es megmenekulunk: talalunk egy ettermet, non-muslim restaurant felirattal. a bejarat illedelmesen eltakarva egy vaszonnal, hogy az estig bojtolo muszlimoknak meg veletlenul se kelljen megpillantaniuk, ahogy mas vallasuak zabalnak. a tulaj kinai, es mi sult tesztat eszunk garnelarakkal, meg egy milo-nak nevezett helyi itallal, amirol kozelrol nezve kiderul, hogy jeges csokolades tej. nem igazan tudjuk, merre es hogyan tovabb, padang mellett ugyan itt az indiai ocean, de a kikoto nem eppen az a beach, amire vagytunk. az LP-t forgatva (eletmento ez a konyv!) sorravesszuk a lehetosegeinket, es egy opelettel kimegyunk air manis-ba, ahol allitolag szep a part. egy ora tomeggyilkossag utan szeles, de medvebarnan agyagos, elhagyatott helyen tesszuk le a zsakokat. a kornyeken nemhogy hotel, motel vagy bungalo, de meg az elet jelei sem. vegul ket helybelit latunk, akik erdeklodve lesik, mit kereshetunk itt. esteledik, es az opeletek mar nem jarnak, elkepzeljuk, amint befekszunk halozsakkal a mocsarba, es shrekkel almodunk. aztan a faluban sikerul lestoppolni egy arratevedo autot, ami visszavisz padangba. a helyi viszonyokat megisverve egeszen meglepo modon nem hajlando penzt elfogadni. kesz, na, padangban ragadtunk, torodunk bele, es beterunk az elso elfogadhato motelbe. holnap vaktaban utnak indulunk delnek, megkeresni alomtengerpartunkat. mert biztos, hogy itt van a kornyeken, de hol.