Reggel koran fogunk megerkezni Ninh Binh-be, mondtak az Open Tours buszjegyet nekunk eladok biztatoan. Az jo, gondoltuk akkor, mert idejeben ki tudunk menni Tam Coc szenzacios karsztjai koze, meg mielott szamtalan turistabusz farolna be a Hong Phong utcaba. Jeleznenk, Hong Phong utcabol eddig minden varosban talatunk egyet, talan azert, hogy a turistabuszok konnyen megtalaljak az olcso motelek kornyeket.

Vagy megse jo, gondoltuk, amikor leszalltunk, es kiderult, nem reggel koran van meg, hanem inkabb kurvara keso ejszaka, es a varos, akar egy takarekra eresztett cementgyar, szurken bobiskolt a semmi kozepen. Valami hajnali negy lehetett, teljesen sotet, mert Ninh Binh mar eszak-vietnam, es nemcsak foldrajzilag, hanem meteorologiailag is: a Hai Van hago altal elvalasztott orszag eszaki felen mar egy teljesen mas idojarasi semaba botlottunk a verofenyes es dogmeleg deli felteke utan.

Konkretra forditva azoknak, akik nem ertenek a vietnami telhez: tizenegy nap utan ujra zoknit huztunk, bar a bugyi azert meg mindig tul meleg lenne.

Kulonosen akkor huvosodik be a dolog, amikor az ember motort berel, es nekivag a varostol par kilometerre levo termeszeti latnivaloknak, mint azt mi is tettuk Ninh Binh-ben, azaz Tam Coc-ban. Elotte persze vegigsetaltunk az alvo belvaroson, amin csak vakitoan harsany teherautok huztak at idonkent vis-a-vis, es az uj nap kezdetet is csak abbol lehetett sejteni, hogy az utcai arusok a sarkokon eppen kifele pakolgattak kerekes kaja-standjaikat, azaz a Pho levesekhez szukseges utazokonyhaikat. (Amiota itt vagyunk, reggelire is marhahusos fuszeres leveseket eszunk, mert azt adnak, eszi, nem eszi, nem kap mast.) Az egyik motel redonyei mogul nemi feny szurodott ki, igy oda becsengettunk: almos ficko tantorgott kifele, akit azzal leptunk meg, hogy elsosorban jo reggelt kivannank neki, masodsorban egy motorbiciklit szeretnenk berelni minel hamarabb. Mindketto teljesult, bar a fickonak az utobbi volt nagyobb uzlet.

Azt sem tudta szegeny megmondani, hany ora van: de ahogy a bejegyzes elejebol is lathato volt, a vietnamiak borzalmas hadilabon allnak a szamokkal, az osszeadassal, es kivaltkeppen a szam-alapu becslesekkel, ugysmint perc, kilometer, kilo, ar es tisztelt tarsai. Ettol fuggetlenul nagyon hatarozottan es aranyosan allitanak olyan konkretumokat, amik koszonoviszonyban sincsenek a valosaggal. Ha valamire azt mondjak, hogy amolyan 10 km, az nyugodtan lehet 5, de akar 25 is, mindegy. Nemcsak szoban, hanem irasban is igy van ez: volt mar olyan, hogy egy varos fele motoroztunk, amire egy tabla eloszor 9 kilometer tavolsagot jelzett, majd ugyanarra 15-ot, majd hirtelen drasztikussaggal egy spontan huszast. Es BIZTOS, hogy nem tavolodtunk tole. Szoval tema lezarva, baratainktol megszokhattuk, hogy nincs sok erzekuk a szamokhoz, hacsak nem bankora irva talalkoznak vele. (Papirpenz-temahoz tartozik: eppen arra jartunk, amikor Hue utcajan egy ficko oriasi tuzet rakott a jarda melle, ami latszolag senkit nem zavart. Az pedig plane mindenkit hidegen hagyott, hogy a tuzet szazdollaros bankokbol osszeallitott kotegekkel taplalta, nagyon hatarozott, eltokelt arckifejezessel. Egy felig egett szazast kikapott a szel, es a labunk ele sodorta. Felemeltem, es nekem eredetinek tunt, de persze valszeg nem volt az. Mert miert egetne egy vietnami ficko az utcan IGAZI szazdollarosokat? De ugyanide tartozik egy masik kerdes: miert egetne egy vietnam ficko az utcan HAMIS szazdollarosokat? Megfejtest a szerkesztosegbe varunk.)

Tam Coc, ahogy vartuk, lelegzetallitoan szep. Karsztkepzodmenyek, rizsfoldek, vizimadarak, csend, nyugalom, parasztok, bivalyok, vietnami mindennapok. Kulonosen azert sikerult elkapnunk a hely filinget, mert reggel nem sokkal hat utan mar ott lebecoltunk a kornyeken. Napfeny egy szal se - ez kesobb se valtozott - de ehhez e helyhez nem kellett napfeny, ez jo volt igy kodosen, lilasszurken, elkenodve a tavolban, mint vajkrem a pastetomon. (Sajnos a fenykepezogep annyira nem ertekelte a meleg feny majdnem teljes hianyat, a fotoink ezert tavolrol sem olyan kontrasztosak, mint kellene.) Felmasztunk a Hung Mua tetejere: az otszaz lepcson csak mi ketten kuzdottuk fel magunkat Quan Am szobrahoz, es a reggeli fenyben a kegyelem istennoje egy mela arckifejezesu pogany madonnahoz hasonlitott. Az elso korai turistak csak egy-masfel oraval kesobb jelentek meg a szinen, amikor csonakot berelve elindultunk a Ngo Dong folyon, es uton visszafele mar szembol integettek, es fotozgattak a csonakosunkat, aki a hely szokasainak megfelelo labbal evezett. Kesobb meg egyszer osszefutottunk parral, egy kedves obolben, ahol gyumolccsel, dobozos uditokkel, es vietnami himzesekkel nyakig pakolt csonakokban vartak rank nemi lerazhatatlan arusok.

De beszeljenek inkabb a feltoltott kepek. Amirol eszunkbe jut: most vegre sikerult feltoltenunk visszamenolegesen uj Hoi An, valamint Hue kepeket is. Linkek a bejegyzesek vegen, valamint a blog oldalan levo linktarban. Holnap reggel, nagyon reggel, a vietnamiak szerint 7.30-kor, de valojaban 6.00-kor indulunk tovabb a Halong Bay fele, aholis megprobalunk, a szokasos turistaturak lehetoseget mellozve, sajat szakallunkra korulnezni a kornyeken. Remeljuk, sikerul.

Addig is: https://picasaweb.google.com/lillushazse/NinhBinhTamCoc#