Hanoi szep varos, vietnami viszonylatban mindenkepp. Es mar elso latasra sokkal kiismerhetobb, mint ez a billentyuzet, amirol ezt a bejegyzest irjuk, es amin nemcsak a billentyuzetkiosztas azsiai, hanem a billentyufeliratok is, tehat erzesbol gepelunk, a space-billentyutol szamitott megszokott ujjtavolsagok beidegzodesere alapozva.

Nem is fogjuk hosszura nyujtani ezt a bejegyzest. Mint ahogy Hanoit se huztuk hosszura, jol behataroltuk elozoleg, hogy masfel-ket nap osszesen eleg lesz belole. Hanoi az elso percben belemaszik az ember fulebe, szajaba, fejebe, ott zakatol legbelul, szuk utcaival Vietnam lenyeget visszhangozva napestig, a selypito motorokat, az araszolo taxik tulkoleset, az utcai banan- es Ho Chi Min-polo arus kedves nyavogasat. Probaltuk osszhasonlitani Hanoi-t Saigonnal, de nem nagyon ment: elobbi valamivel hivatalosabb es pokhendibb varos, olyan varosreszekkel, amelyek barmely europai varosresznek elmentek volna, mig utobbibol nem lehetett kilugozni azt a finom kis budos, larmas, szeretnivalo deliesseget. Ha a vietnami specifikumokat leradizorruk, Hanoi regi varosresze kifejezetten europai a vietnami sulycsoportban szabalyosnak tekintheto hazsoraival, lombos-arnyekos fasoraival, szuk es kanyargos utcaival.

Hanoi ugyanakkor, vietnami kvintesszenciakent, a masolat vilaga. Vietnamban megszoktuk, hogy mindent mindenfele skrupulus nelkul lemasolnak, sikeres hotelnevet, felkapott polodizajnt, szomszed motorjanak matricadisziteset, turistaktol ellesett grimaszokat. Vietnam nem az a minosegi szuvenir-orszag: deltol eszakig ugyanazokat az ajandekokat talalni, mert itt meg a sajat szuvenirjeiket is egymasrol masoljak, aztan a masolatrol csinalnak tovabbi masolatokat, mert ami egyszer bevalt, az rossz nem lehet.

Vietnamban minosegi szuvenireket csak kinai boltokban talatunk, de kinai szuvenireket azert megiscsak inkabb Kinaban kellene vasarolni. De ha az ember nem feltetlenul a muveszi eredetisegre vagy minosegre hajt, kivalo RayBan napszemuveg masolatot lehet vasarolni kivalo Prada napszemuvegtokban, de ha kell, akkor Prada napszemuveget is talalni RayBan tokban, izles szerint. Vietnamban haromezer forintert masolnak Crumpler taskat, ami a valo vilagban ennek tizszerese. Vietnamban az elso igazan sikeresse valt utazasi irodat, a Sinh Cafe tours-t olyan sikerrel masoltak le azonnal, hogy ottjartunkban Hanoiban kizarolag Sinh Cafe tours irodakkal tallakoztunk. Volt ugy, hogy ketto allt egymas mellett, ugyanazzal a cegerrel, ugyanazzal a (statisztikailag minimum 50 szazalekban hamis) felirattal, hogy marpedig ok, es csakis ok az eredeti Sinh Cafe.

Az egyetlen, amibol Vietnamban csak egyetlen egyet talaltunk, az szeretett apjanak, a nemzeti hos Ho Chi Minnek egyetlen szal Hanoi-i mauzoleuma. Ahova csak ugy engedtek be, hogy kikotottek: az emlekhely teruleten kezunket a zsebunkbe dugni tilos. Ez a velhetoleg oszinte tisztelet azonban nem zarta ki, hogy a mauzoleum mellett Ho Chu Min arcaval diszitett egydollaros polokat aruljanak, kozvetlenul balrol, a Good Morning Vietnam-os polok es a Hanoi Beer polok kozott. Isten halott, es ott fekszik bebalzsamozva, de az uzlet, az megis uzlet!

Amikor 23-as hajnalban Hanoibol, ahol az utcak annyira egymas masolatai, hogy naponta tobbszor is eltevedtunk, hogy most akkor keletnek-e vagy inkabb jobbra, szoval amikor hajnalban elhagytuk ezt a replikatorvarost, a repterre vivo kisbusz-allomason a kisbuszt nem is talaltuk, csak egy masolatat. De mivel ugyanazt a szolgaltatast nyujtotta ugyanannyiert, vallat vonva elfogadtuk ujfent. Mert harom het kelett hozza, hogy megszokjuk es elfogadjuk: itt a masolas nem hamisitas, nem lopas. hanem SOKSZOROZAS. Kulturalis elethosszabbitas. Perpetualas. Tuleles. Es ebben ki talal kivetnivalot?

Vietnambol ennyit.