Szoval Hong Kong. Haromszaz meteres felhokarcolok es kinaibufe-szagu utcacskak. Ketszaz negyzetmeteres fenyreklamok es rozsdallo, leharcolt legkondicionalo kulteri egysegek negyvenemeletes, pengevekony lakohazak oldalain. Ket egymas melletti boltban ugyanaz a Prada taska, de az egyik 17 ezer hongkongi dollar, a masik szazotven. (A kettobol az egyik hamisitvany.) Kizarolag szazezer dollar folotti luxusautok es enyhe mocsarszag a stegek kornyeken. A vilag legszebb obol-panoramaja es a vizet komotosan lefetyelo, hiperolcso kompok. Szoval Manhattan, de nagyban: a mindenre kepes nagyvaros es a luxus kedves jatszotere.

Erre a kettossegre mar megerkezesunk estejen radobbenunk, amikor a Nathan Road-rol, ami mellett a Times Square csupan egy dunantuli mezovaros alulvilagitott kulturhaz-udvaranak tunik, tizenvalahany lepessel kerultuk be egy olyen epuletbe, aminek az eloteren es kesobb a lepcsohazan csak megilletodotten vihogni tudtunk, felrenyelesre mar nincs eleg levegonk. Nem mertuk lefotozni – a D90 vegulis egy erzekeny, esztetikai joerzessel megaldott, erzelemdus gep.

Motelegyuttesunk, a Chungking Mansion ugy fekszik az ot korulvevo, csillogo felhokarcolok kozott, mint vizihulla a nyilvanos konyvtarban. Ebben a varosban ugyanis, ahol egy minimalis alapteruletu, egy kulvarosi lakohaz huszadik emeleten elfekvo apartman egymillio dollarnal kezdodik, csak ugy lehetett megoldani a gazdasagos vendeglatast, hogy fogtak egy kiherelt – fogalmazzunk finoman: felujitasra varo, kereskedelmi tevekenysegre nem alkalmas – tizenot emeletes epuletet, belekoltoztettek 80-100, egyenkent 10-15 szobat kezelo motelt, es az egesz reszketeg, malladozo epuletegyuttest utjara engedtek a nemzetkozi turizmus azurkek, de haborgo vizein. Ugy erezzuk, a lizing-kapcsolat egyetlen kovetelmenye az lehetett, hogy a motelnek nagyon hulye legyen a neve - a mienk Fortunate Cheap Guesthouse.

A neten a hong kong-i szallasokra mar otthon rakerestunk, es mar akkor egyertelmu volt, hogy ebben a varosban haromszor annyiert fogunk negyedolyan jot kapni, mint a bahamaktol mongoliaig barmit. Az elso ejszakan az a remalmunk volt, hogy ebben az epuletben lakunk, es eppen almodunk – pedig mi hosszas harccal megszereztuk az egyik ablakos szobat, amit nagyvonaluan korponaromasnak is nevezunk egymas kozott, megnyugtatasul. Ha erre jartok, kerjetek a Fortunate motel 15-os szobajat.

Hong Kong ugyanakkor valoszinuleg a legizgalmasabb varos, amiben valaha is jartunk. Szep, embertelen, es termeszetfelettien nem evilagi. Az uzleti negyede egyetlen osszefuggo felhokarcolo-promenad, hivalkodo es incselkedo neonborbe boritva. Erdekesseg, hogy a tornyokba barmikor be lehet menni – velhetoleg csak azert, mert ezek igazabol nem is igazi eloterek, hanem inkabb kozlekedesi csomopontok, ahol az ember ket luxusbolt es capa-etterem kozott athaladva rafordulhat a kovetkezo gyalogoshidra. A varost ugyanis atszelik a formara egy meretes Bergmann-cso es a velencei sohajhidak zabigyerekeire emlekezteto zart hidak: ezek egy utcak folott keresztezodo atjarok lehetove teszik, hogy az aldott turista akar orakon keresztul gyalogoljon valamelyik tetszoleges iranyba, uzletkozpontbol felhokarcoloba es etterembol teniszpalyakra anelkul, hogy akar csak egyszer is le kelljen mennie az utcaszintre. Ami reszben ertheto, a Hong Kong-i utcak ugyanis (legalabbis a foutak) egyaltalan nem gyalogosbaratok: nagyreszukon meg atkelo sincs, a legtobb, amit az ember tehet, hogy a mindent beborito, egymas mogott tulkolo piros Toyota Camry taxik tetejen vegigugralva, a felbukkano emeletes villamosokat kikerulve atmaszhat az utca egyik oldalan levo Hermes boltbol a masik oldalon levo Gucci boltsorba. De azt minek, ha az ember ugyis Diesel-markahu?

Mert itt minden emeletes. Az epuletek meg hagyjan, de a villamosok, az alul- es feluljarok, sot a Hong Kong fole magasodo Victoria hegycsucs is az. A hegy masodik emeletenek azt a 300 meternyi reszt neveznenk, amit teljesen feleslegesen masztunk meg, panoramas kilatas remenyeben, a suta turistakon rohincselve, akik learadtak mogulunk. (Nekik volt igazuk, mert a hegy tetejen nem volt magasabb panorama. Borzalmasan faraszto okosabbnak lenni a bejaratott tomegturizmusnal!) De legalabb belekostoltunk a helyi dzsungelbe, mert a sziget nagyresze, a latszattal ellentetben, surun benott zoldterulet. A varos maga is - a hihetetlen nepsuruseg es alapterulet-ar ellenere - nagyon sok szep parkot taplal onnon testebol (hogy ezt most itt milyen szepen mondtuk!), sot a folyamatban levo, harmadik fazisu “reclamation” programjuk szerint, aminek kereten belul, mivel mashova terjeszkedni nem tudnak, hatalmas darabokat harapnak bele a tengerbe, es mesterseges felszigetekkel egeszitik ki a varost – szoval az eppen aktualis foldfoglalo programjuk szerint a mesterseges teruleteken egy ideig nem tornyok fognak epulni, hanem parkok. Es persze szokokutak, amibol pedig jelenleg is tultenges van per fo, ahogy mi szamoltuk, a szinte a tornyok tovebo fakado, teskosbekas-aranyhalas exotikus mesterseges tavacskak menten romantikusan andalogva estenkent.

Kozben bejott egy macska a Chungking netszobajaba. Ha mi talaltuk volna ki, akkor rossz poen lenne azt mondani, hogy bejott megnezni a gepekbol kilogo egereket. Mert eppen azt tette. Igazi azsiai macska, kisse vagott szemekkel, apro termettel - es ha most megszolalna, biztos eladna nekunk valamit.

Rovid, es a macskahoz nem nagyon kotheto kiterovel: a Hong Kong-i kaja egyelore nem olyan jo, mint amivel vietnamban kenyeztettuk magunkat. A letisztult vietnami etkekkel szemben ugyanis itt visszakoszon az otthoni kinaibufekben megismert kinai trutymosag: a delebbre megszeretett teszta+frisszoldsegek+hus+chilli+citrom kombok helyett itt olyan szoszokkal ontenek le mindent, mint peldaul a mai vacsorankon latott citromsarga, vanilia-izu gombaszosz. Maga a kaja nem draga, kabe pesti szintu, de mi visszasirjuk az egyszeruseget. A helyi expressz-jellegu ettermek pedig kulon tema, egyszerre erezzuk magunkat labirintusban, kifozdeben, es egy kozelharccal dusitott rugby-meccsen. Jot kajalni itt is az uzleti negyeden kivul, a sokkal emberleptekubb "kulvarosban" lehet, ahol egymas sarkaban loholnak a nekunk sajnos sokszor ertelmezhetetlen kinai reklamtablas helyi etkezdek, ahol ujfent point-and-shoot rendszerrel tudunk csak kajalni, de legalabb nem az uzleti negyed hivalkodo ennivaloit, hanem alapos, joizu adagokat, amiket sokszor kedves helyiek hoznak oda az asztalunkhoz, mert az eppen elkeszitett kaja nevet csak kinaiul kialtjak ki a konyhabol, es ezt a nyelvet mi igy, haromnapnyi megfeszitett gyakorlas utan sem teljesen ertjuk.

Nagyon sok mindent lehetne meg irni errol a varosrol, de igy ejfeltajban meg a legkitartobb jelenkori elmenyek is elmennek aludni. Velhetoleg majd szemelyesen folytatjuk a beszamolot, ha valakit erdekel. Holnap este ugyanis repulore szallunk, es

Helsinki rovid erintesevel huzamosabb idore ujra beugrunk Budapest szep, kuckositott varosaba.

Viszlat egy pohar bor mellett.