A, AUTÓBÉRLÉS. Izlandon két-három gyéren csordogáló busztársaság jelenti a tömegközlekedést, a turisták jelentős százaléka ezért a repülőből bérelt autóba ül át olyan gyorsasággal, hogy a kettő között tulajdonképpen nincs is szükség reptérre. A Keflavík-i légikikötő egyébként negyven kilométer Rejkjavíktól, egy kétszemélyes oda-vissza transzfer árából egy egész napra autót lehet bérelni, szóval inkább utóbbit érdemes. Ennek az előnye később is visszaköszön, pár távolsági buszjegy árából egy egész hétre birtokolni lehet egy kisebb méretű négykerekűt. A foglalás is úri mulatság, spontán helyi bérlés esetén napi 80-100 eurótól indul, okos netes előrefoglalással viszont ennek a harmadából meg lehet úszni. A helyi cégek  és a nagy nemzetközi láncok között nincs árkülönbség, ezért inkább az ismertebb neveket érdemes kipróbálni, ott lehet kontinenseken átívelő módon is hisztizni, ha gond van. Mi ez alkalommal a Sixt-től béreltünk, a rentalcars.com-on keresztül.

Á, ÁRAK. Izlandon nemcsak a közlekedés, hanem alapvetően minden drága, bár már nem annyira, mint a 2008-as válság előtti időszakban. Hátizsákos túrázókra szabott népszállások nemigen akadnak, alapvetően aranyos motelekben vagy vendégházakban lehet megszállni, amelyek néha olcsóbbak, ha az ember a saját hálózsákját is viszi (“sleeping bag accommodation” jelige alatt.) Az igazán olcsó megoldást a vállalkozóbb kedvűeknek külön kalandot jelentő sátrazás jelenti (lásd: Kemping). Kaját a nagyobb diszkontáruházakban (például a Bónusokban) magyar jellegű árakon lehet venni olyan értelemben, hogy az árcédulán a magyar összeget látjuk – viszont izlandi koronában számolva, azaz minden pontosan kétszer annyiba kerül, mint nálunk. A dolog pozitív vetülete, hogy a pénzedért minőséget kapsz, és legyünk bármennyire diszkontnép, ez azért néha jólesik. Mint az alkalmi ingyenkávé a Bónus nagyboltok előterében.

B, BIZTOSÍTÁS. Mi az utasbiztosítást idén kihagytuk (konkrétan elfelejtettük), de az autóbérléssel járó biztosításokon szerintünk nem szabad spórolni. Érdemes azokat a kiegészítőket megkötni, amelyek felverődő kavicsok okozta karcolásokat fedezik (Gravel Protection), mert az izlandi utak tükörsimából találomra lávakavicsos törmelékkel leszórt pályává változnak, sőt a távolabbi vidékeken gyakran megtörténik, hogy a térképen biztonságosan vastag vonallal jelölt út valójában egy gödrös földcsík, ami darabosan vág át két, egymásra révedten bámuló birka között.

C, CUCC, CSOMAG. Amint az az későbbiekben is kiderül majd (lásd: Laugavegur Trail), Izland szépségeit igazából túrázással érdemes felfedezni, ami azt jelenti, hogy három opciód van: 1) befizetsz egy csoportos túrára, ahol hegyi utakon terepjáróval hozzák utánad a csomagodat, de ha ezt teszed, az előbb-utóbb visszacsesz a karmádra 2) hozol otthonról egy csomaghordó, összehajtogatható serpát 3) cipeled a saját zsákodat, benne a szállásoddal és a konyháddal. Mi a harmadik vonalat követtük, zsákjaink különböző irányokból súrolták a tíz kilót, ami egy négy-öt napos hegyi túra ideje alatt fejben fölmehet harminc, negyven, a legrosszabb pillanatokban és ellenszélben pedig akár több ezer kilóra is. Pedig mi jól átgondoltan pakoltunk, és kaját is minimálisat vittünk magunkkal (lásd alább: Protein-szeletek), hálószobának pedig egy teherbíró, mégis könnyű RedFox túrasátrat hordtunk.

D, DÉMONOK. Nem találunk jobb összefoglaló nevet azoknak a látható, láthatatlan, illetve bújdosó, nem emberi jellegű lényeknek, amelyeknek létezésében az izladiak jelentős része, akár pironkodva, akár őszintén, de még mindig hisz. Noha mi egyet sem láttunk, ott mászkáltak körülöttünk a Trollok, a Törpék, a Láthatatlan Emberkék, a Vízesésekben Élők, a Hegedűs Nökkenek, a Telekhatáraikra Igen Érzékeny Vittrák, a farmok körül lézengő Tomték, a Csúszómászó Krákenek, és további extra népek a skandináv folklórból. A  tájat elnézve a mi aszkétikus szkepticizmusunk ellenére is el tudtuk képzelni, hogy ha minden reggel itt ébrednénk, talán mi is elkezdnék hinni ebben, abban, nálunknál jobbakban, rosszabbakban. Mindenesetre a nyolc napon át viselt túrabakancsot az utolsó három napon használt poliészter zoknikkal együtt ki köll tenni a sátor bejáratához, nincs olyan ördög, isten vagy bárgyúság, amit az ilyesmi ne riasztana el.

E, ESŐ, ÉG. Tíz napból egyetlen olyan napunk volt, amikor nem esett az eső, az ilyen nap Izlandon kuriózum, a helyiek gyanakodva vizsgálták az eget, hogy mi ez a világvége, pár órára még a bálnavadászok is megálltak riadtan. A legfontosabb tanács, amit mi is kaptunk elindulás előtt, az esőnadrág - de mi inkább azt mondjuk, legyen az két, akár egymásra is húzható esőnadrág, poliészter hosszúujjú felső, arra egy teljesen vízálló dzseki, amire optimálisan még jöhet egy kapusnis esőzáró, de még így is lesz olyan momentum, hogy az ember legszívesebben az összes kéznél levő szemeteszsákot magára húzná, ha nem félne az aszfiksziációtól. Ugyanakkor a sok eső Izland varázsából csöppet sem vesz el, inkább hozzáad, nem is eső az, hanem valamiféle minipermet, bebújik az ember bőre alá, haza is lehet hozni, így is marad belőle másoknak is. Mi ezúton javasoljuk ellene az egésztestes műanyag poncsót.

F, FÜRDŐK, FORRÓ FORRÁSOK. Az izlandiak térdig gyalogolnak a geotermiában, úgyhogy nincs abban semmi csoda, hogy minden egyes városban van minimum egy termálfürdő, ahol akár 46 fokos (tehát erősen hűtött) vízben lehet lazítani. Ezek általában nagyon kedvezményes árú közfürdők, amelyeket néhol egészestés, méregdrága turistalátványosságá alakítottak, ezeket mi általában elkerültük (például a Blue Lagoon-t.) Forrón bugyogó, kénes vadvizek a túrák során is fel-feltörnek az ember lábánál, de épeszű magyar ezekbe magától bele nem ül megfelelő óvintézkedés nélkül. Megfelelő óvintézkedés alatt itt nem bőrkímélő tengeri algás biotusfürdőt értünk, hanem hőálló vaskohászati acélköpenyt vagy mélytengeri búvárruhát. Drangsnes környékén a falu határában, a háborgó tenger partján a sziklákon három óriási dézsában negyvenfokos termálvízben lehet sirályokat és hullámokat bámulni, azt érdemes kipróbálni.

G, GEYSIR, GOLDEN CIRCLE. Izland rejtett részein sokkal látványosabb és intimebb dolgokat láttunk, mint azok a rövid időtartamú koncentrációképességgel bíró átszállóturizmusra szabott csúcspontok, amelyeket Izlandon a Golden Circle fantázianevű körtúra tartalmaz. A Legnagyobb Gejzír, a földből pár percenként előtörő forró természetes csőtörés vicces egyébként, csak ne állná körben három koncentrikus turistakör, mint sünbe’ álló rendőrök az októberi fiatalságot. Szintén a Golden Circle része a Majdnem Legnagyobb Vízesés, a Gullfoss, amit csak búvárruhában lehet igazán jól megközelíteni, valamint a Legnagyobb Termálfürfő, a Blue Lagoon, ahova még azok a turisták is beugranak egy lélek- és arcpakolásra, akiknek mindössze kétórás átszállásuk van a New York – London tengelyen. Úgyhogy csak annak ajánlanánk, aki ezt szereti, esetleg megszokta a Széchenyiben.

H, HÓ, HIDEG, HRAFNTINNUSKER.  Mi nyáron voltunk, ezért egyszer véletlenül találkoztunk egy 16 fokos nappallal, de az átlagos hőmérséklet inkább 10-12 fokra lőtte be magát, éjszaka pedig általában ennek a fele volt, árnyékban. Igazán hűvösre csak egyszer kerültünk, a Hrafntinnusker-i hegyi táborban, ahol reggel arra ébredtünk, hogy a sátor egy koktélbár jégládája, amiből kedvünk támadt azonnal kikeverni magunkat. Hó nyáron csak a csúcsokon és a gleccsereken van, és ez a sziget legészakibb részén, a Sarkkörhöz közeli Westfjordon sincs másképp, tehát nem kell síruha, az esőnadrágok elég meleget tartanak. A kesztyű napszaktól és időjárástól függetlenül jól fogott.

I, IZLAND. A fotók erről valószínűleg szebben tudnak szólni, de Izland úgy általában rabul ejtő táj. A túravidékeken a fiatal vulkanikus tevékenység miatt a flóra nem talál magára, ezért semmi se takarja az égadta földek natúr színeit, egymással sakkoznak a karamellszínű dombok, a türkizfekete csillámdombok, a fekete-fehér-pepita gleccserdombok, a neonzöld mohadombok, a mustársárga dombok, miközben víz, víz, víz minden irányba és minden irányból, csermelyek, patakok, vízesések, ködök, források, bugyogók, felhők, kékesfekete tavak, világoskék tavak, mohazöld tavak – és közöttük elfekvőben a legfinomabb levegő, amit valaha nyeltünk. Ráadásul a vöröses színű, vastartalmú patakokat és a különféle kénszagú hőforrásokat kivéve minden patakot és forrást meg lehet kóstolni.

J, JUHOK, JÓSZÁGOK. Izlandon a lombos fákat bundás juhok helyettesítik, ezzel párhuzamosan ők képviselik majdnem kizárólagosan a faunát is, túraközben segítik a pozícionálást, szelet fognak, békét sugallnak, caplatnak ménage-a-troi, közeledésre visszkézből pössentenek szélirányba, és türelmesen várják az őszt, amikor újra becserkészik őket a helyiek, téli besütésre. Szóval az izlandi táj igen komplex alkotóelemei ők, főleg, mert számszerűleg is több van belőlük, mint emberlakosból. A ridegtartás révén az ízük igazi vadhúsos, az izlandi konyha alapzsírjai ők, ezért minden boltban előfordulnak különböző formákra vágott fagyasztott állathasábokként is. Imádtuk őket, mert jóízűen fotogének voltak és fotogénan jóízűek is.

K, KEMPING. Izlandon a fokozottan védett területeken kívül bárhol szabad a vadkempingezés is, de a szabadban sátorozás nemzeti sport, ezért szerte az szigeten számos helyen lehet találnyi egy derékaljnyi helyet pihenésre, a keflavíki reptérnél és Rejkjavík belvárosában ugyanúgy, mint a világ legszebb vízesései és tavai közvetlen közelében, ahol a kemping egy erdészlakot jelent a körülötte felhúzott négy darab sátorral, plusz-mínusz erdészlak. Sátorozással az átlagosnál is olcsóbban meg lehet élni Izlandot, mi fejenként átlagosan 2500 forintnak megfelelő összeget fizettünk per éccaka, de ha a “kempingtől” száz méterre verjük le a sátrat ingyért, akkor se szólt volna ránk senki. Tíz éjszakából kilencet sátorban aludtunk, ebből négy éjszakát a hegyvidéken (lásd: Laugavegur Trail), a többit pedig mindenhol máshol, és mind külön élmény volt. Arra ébredni, hogy a bazaltfal mögé húzott sátrat reggelre sem vitte el a szél, miközben a csipádtól srégvizávi óvatosan kúsznak fel a ködök a piramisformájú vulkánok tövéből: priceless. Minden egyébre ott van a National Geographics.

L, LAUGAVEGUR TRAIL. Izland számtalan trekking-útvonala közül ez az egyik legismertebb, főleg az ott megrendezett laugaveguri maraton miatt. Kevesebb mint 60 változatos kilométer, tehát a hozzánk hasonló ámátőrök is bevállalhatják 3-4 napos nyugis-menetelős kalandnak, miközben a Landmannalaugar-Hrafntinnusker-Álftavatn-Emstrur-Þórsmörk (és esetleg Skógar) útvonalon Izland összes valamirevaló tájegysége képviselteti magát vulkánok, termálforrások, bazalthegyek, gleccserek, mohadombok, vízesések és tavak részformájában. Előnye és egyben hátránya, hogy a körülmények ennek megfelelően mostohák, azaz a túrázó abból él meg, amit magával visz, étel-ital a fress patakvizen kívül nem akad, és a sátrat is vinni kell, mert a helyenként előforduló erdészlakokban levő pár ágyat rendszerint hónapokkal a túra előtt előfoglalják.

M, MÉNESEK. Az izlandi fauna másik alkotóeleme az izlandi lóállat (alapjáraton póniszerű, plüssszépségű négylábú), amiből szintén rengeteg téblábol rozsdáskaramell pacaként a mohazöld tájban, élő szimbólumaként annak, hogy a szabaccság, no, az tényleg valami képtelen illúzió. Ahelyett ugyanis, hogy egész nap vágtassanak a valóban végtelenszerű tereken, az izlandi lovak lehorgasztott fejjel, mind a négy lábukat szilárdan megvetve, összeszorított foggal feszülnek a mezőre. Valószínűleg így akarják megelőzni, hogy egy hirtelen izlandi szél, ami még az autó kinyitott ajtaját is képes gyökérből kitörni, kibillentse őket a nyereg alól. Adott pillanatban már azt is kétségbe vontuk, hogy tudnak-e egyáltalán mozogni, felujjongtunk, amikor a távolból az egyik vágtatni látszott, de közelebbről kiderült, hogy egy csinos, lóformájú tehén. (Fajtájából az első és utolsó, amit Izlandon láttunk.) Ha valaki szereti az ilyesmit, Izlandon tényleg érdemes benevezni lovaglótúrára, puhán illemtudó állatok, az se zavarná őket különösebben, ha népi lelkületünkből kifolyólag fordítva ülnénk meg őket.

N, NÉPEK, NÉMETEK. Izlandon igen sűrűn előforduló turista a német, legalábbis a hátizsákos túrázók 60-70 százaléka, a maradék francia, vagy még annál is másabb. Tudni javaslatos, hogy Magyaroszágról is egyre többen mennek, igaz, általában csoportosan szervezett túrára, amit mi egyébként marhaságnak tartunk, és a közeljövőben is annak fogjuk tartani. Egyébként, amikor az egyik túránk végén olyan hálóhiányunk volt, hogy mindenképpen rá kellett kapcsolódnunk egy Þórsmörk-i wifire, azonnal akadt egy magyar testvérpár, akik megosztották velünk a lopott wifijelszót. Bajban ismerszik meg a nép.

P, PROTEIN. Izlandi ottlétünk felét a Laugavegur túrán töltöttük (lásd: Laugavegur), és mivel minden extra gramm számít, ha azt az ember a saját hátán viszi, megpóbáltunk optimálisan pakolni kajából. Ami magyarul azt jelentette, hogy nem vittünk. Helyette még itthon bevásároltunk pehelykönnyű protein-szeletekből és szénhidrátgazdag müzliszeletekből, és azt osztottuk be túránk első hetében. Proteinszeletből kétfélénk volt mindössze, epres és sztracsatellás. Én eddig fagyiban kedveltem a sztracsatellásat, Lilla pedig az epreset, ez most egy jó ideig radikálisan másképp lesz. Aztán túránk második hetében autót béreltünk, és Isafjördurig görbén felvezetve (450 km alatt) megettünk másfél kilónyi izlandi csokigolyót, helyére billentve az évek kemény munkájával tökéletesre hangolt, érzékeny belső csokiegyensúlyunkat.

R, REJKJAVÍK. Izland kevésbé látványos pontja, egy fejlődésben levő, szélesen elterülő ártisztikus középváros, tulajdonképpen a szigetország egyetlen valóban urbánus létesítménye. A belváros egyetlen hosszú bevásárlóutca, szép nők és még szebb, vikingkiállású férfiemberekkel és a hozzájuk szervesen illeszkedő, jól szabott eleganciával - de ilyet máshol is látni. Mi úgy éreztük, Rejkjavíkra nem érdemes többet áldozni egy napnál,  és ebbe a napba belefér múzeumlátogatás, nagyívű bevásárlás és a valóban szép vízparti kultúrközpont, a Harpa végiglátogatása is.

S, STOPPOLÁS. Fórumokon és útikönyvekben is hangsúlyozzák, hogy Izlandon érdemes alkalmizni a drága (ritkás) (behatárolt) (egyébként is kispolgári) tömegközlekedés miatt. Túránk első felében csak a felhőket stoppoltuk, és utána is inkább az autó másik oldalán mentünk tovább. De van némi tapasztalat másodkézből: a katalán Gerard, amikor fölvettük az út széléről, már huszonötödik napja lógott körbe-körbe a szigeten, és közben éppen nem sietett sehova, volt olyan napja, mesélte, hogy egy postafurgon vette fel, és egész nap leveleket szórtak Árborg környékén, mert a postás sem sietett éppen sehova. Gerardot egyébként alkalmanként átlagban fél órás várakozás után vették fel a helyiek, sokan csak azért, hogy megkérdezzék, miért stoppol, mások meg szimpla északi kedvességből, amiből elég bőkezűen szórták meg Izlandot. Egyébként a stopp működhet a sziget forgalmasabb délnyugati részén, de mondjuk a Westfjordsokban, ahol átlagban napi három autót látni, erre nem lehet építeni. Oda még a postás is imélt ír.

Þ, TH, ÞÓRSMÖRK. Nálunk csak túravégcél volt, ahol újra volt meleg étel, wifi és élő ember (nagyjából ebben a fontossági sorrendben), de önmagában  is jó célpont párnapos környékfelfedezésre. Rejkjavíkból naponta kétszer jár busz Þórsmörk irányába, a hely autóformájú autóval nem, csak terepjárókkal vagy buszokkal közelíthető meg, mert félembermagasságú hegyi folyókon vág át az, ami csak azért nevezhető útnak, mert a busz épp arra halad. Þórsmörkból két irányba lehet túrát kezdeményezni, északnak egy többnaposat (lásd: Laugavegur Trail), vagy délnek egy rövidebbet (Skógar fele). A hely jellegzetessége egyébként, hogy igazi, valódi fákból készült erdőket látni, mintha tényleg a világ valamely normális táján lennénk.

Ú, ÚTVONALTERVEZÉS. Amikor az ember először nézi meg Izlandot a googlemapsen, az első, ami feltűnik, hogy az egyetlen főútvonal tulajdonképpen körberajzolja az szigetet. (A másik, hogy Izland közelebb van Grönlandhoz, mint Európához.) Az első optimalizáló reakciónk az volt, hogy ha ezt az 1-es utat jelentős sebességgel - mondjuk 3 nap alatt - végigautózzuk, akkor mindent látunk Izlandból. Nem ezt tettük, de szerintünk nem is lett volna igaz, mert az ember ilyenkor hajlamos belefeledkezni az autó műszerfalának többórás bámulásába ahelyett, hogy a napot mohaszínű vulkándombokon töltse. A körbeautózás előnye, hogy gyakorlatilag a legolcsóbb (városi jellegű) bérelt autóval is megtehető, és nem igényel 4x4-est, amit mondjuk az 1-esen kívüli kisebb utak jelentős része megkíván. Mi nyugat-izlandra koncentrálva sajnos nem jutottunk el a déli Skaftafell nemzeti park környékére, menjetek el arra, és cseréljünk élményeket. Egy db jéghegyes fotóért három db fjordos fotót adunk!

V, VÍZESÉS. A legszebbeket a sarkkört majdnem érintő sokszázkilométeres araszolásunkon láttunk (lásd: Westfjords), de a Snaeffelsnes félszigeten is kismillió van azokból a vékony, de látványosan magas vízesésekből, amelyek nedves pántlikákként lógnak le a hegytetőkről, a ködök köldökei alól, szétszabdalva a vöröses, feketés, méregzöld gerinceket, néhol tíz-tizenöt-ötven példány egymással párhuzamosan, jéghidegen és frissen lecsilingelve háromszáz méter magasból a bakancsunk vízálló orráig.  Sokkal jobban szerettük őket, mint a turistalátványosság óriásvízeséseket, mert mindegyik a miénk volt és abban a pillanatban nagyjából csak a miénk.  

ZS, L.

Válogatott fotók emitt!