samosir! kis tulzassal majd' kozep-kelet-europa meretu vulkanikus to kozepen kis tulzassal orszageretu sziget leledzik. hetvenezer eve szuletett, csuda nagy robbanassal. a hires "genetic bottleneck" korszakrol van szo, amikor a vulkanikus porfelho kiirtotta a flora es fauna jelento reszet szerte a vilagon, es jelentosen hozzajarult ahhoz, hogy a humanoidok valtozatos genetikai allomanya a jelenlegire szukuljon. osapaink osapai valoszinuleg nem is ertekeltek volna annyira a to hihetetlen szepseget, mint amennyire mi tettuk azt, leesett allal es foldre csuszott hatizsakkal, napfenyes, ragyogo delelotton. a kompkikotoben fekete, meztelen kolykok visitoznak a vizben, oriasi zold, uszo vizinovenyszigetek veszik korul a hajot, az ember azt hinne, igazi szigetek. de rossz otlet lenne rajta satrat verni, elsullyednenk, mint az indonez gazdasagi mutatok: atveros alga az egesz. samosir szigete itteni viszonylatban tobb, mint kellenes meglepetes: tiszta oblok, fennkolten felhos ormok, meltosagteljesen kunkorodo tradicionalis epitesu batak-hazak - mintha az indonez badoglemezpiac meg nem vetette volna meg itt a labat. masrol van szo: itt szamitanak a turistara. a szigeten egykor nemet misszionarusok fottek a sajat leveikben, es a terulet resze volt a holland kelet-indiaknak. a hagyomany folytatasakent most is inkabb hollandok es nemetek jonnek ide kristalytiszta oriastavat nezegetni, lenyegesen bekesebb szandekokkal, mint a fuszerkereskedok, de bizonyara agresszivebb elvarasokkal, mint isten tulfutott kovetei. a vulkanto kozepen levo sziget tenyleg elkepeszto folddarab. formara akar egy lefele forditott teflonos tepsi, oldalai szabalyos 45 fokos szogben csusznak be a to vizebe, a csucsat anno porra robbantotta a kitores, ami letrehozta ezt a foldtani latvanyossagot. a hegy es a to kozotti keskeny, elheto peremen vannak inkabb a falvak, es itt lakunk mi is, egy tuk-tuk nevu aprocska, buja felsziget/faluban. a szallasunk bajos, es sikongunk, mint a gyermekek a forrovizes kadnak (errefele se a melegviz, se a kad nem divat), a meretes furdonek, a tora nezo oriasterasznak, a palmaknak meg tukrozo napfenyeknek, es ugy altalaban egymasnak. (tukor van az eloterben! L. azonnal el is kezdte tepdesni pagang szigeten ropogosra sult epidermiszeit. mi ez, ha nem luxus?) a motel elott fodros obol, feredni is lehetne, ha nem lenne bennunk valami magasroptu tartozkodas a 400 meternel melyebb vulkanikus tavakkal szemben. (405 m: kerjuk utananezni, allitolag vilagrekord.) tenyleg jolesik egy kis kenyeztetes, egybol szimpatkius nepseg a batak. amugy is. a muszlimok utan udito, hogy pajkosak, dudolgatnak, esszemmel lathatolag tancoslabuak - a mellettunk elhalado kompon kisebbfajta diszkon lobogo haju tinedzser-lanyok villantanak, itt se muezzin, se hangrobbanas, se uvolto arusok, ezer arca van ennek a haromszazmillio-arcu orszagnak. reggel motort berelunk, es neki a zoldello ormoknak. a sziget lefejezett teteje egyfolytaban felhos, egeszen kozel erezzuk magunkat az eghez, de azert ovatosan szaguldozunk a motorral a keskeny oldalosvenyeken, mert a mennyekbe nem akarunk meg kerulni. elszort hazak, domboldalak toveben szorakozottan matato foldiek, unatkozo saros bivalyok, bananfak es rizsfoldek, es rengeteg kereszteny vallasi jelkep: miniatur batak-jellegu hazak katolikus kereszttel, keritessel vedett betontalapzaton. (hit ide vagy oda, a helyiek ruhaszaritonak hasznaljak a kegyhelyek keriteseit.) egy helyi, apro etteremben batak-menut eszunk vegig, ropogos kismalachus barna szosszal, grillen hirtelensutott csirkecombok, jart melle egy gyonyoru piros virag, amit meg kellett enni, hogy szerencset hozzon. a viragok es fuszerek szigete ez, vendeglatonk rogtonzott eloadast tart a kertjeben talalhato gyogynovenyekrol, minekutana kiderul, hogy akarcsak malajziaban, itt is minden gaz a terhes noknek kedvez. ferfiaknak semmi sincs? kerdezzuk. de igen, bolint a ficko csalafintavigyorral, a mez. mindenesetre mintat viszunk haza bayar putiibol reuma ellen es bagun-bagunbol szules utani gyors felepulesre, ki tudja, mikor fog jol. dicserjuk a konyhat, aztan valahogy a hatso udvarban ugato kutyara terelodik a szo, amirol a ficko elmeseli, hogy kivalo hazorzo, aztan majd meg is eszik, ha eljon az ideje. kezdunk ketelkedni abban, hogy valoban malacot ettunk, de ehh, azt esszuk, amit kapunk. a hozza jaro barna szosz helyi specialitas, es a ficko kisse megsertodik, amikor azzal vadoljuk, hogy ugyanaz a barna festek, amivel a helyben keszitett fa-szuvenireket festegetik minden udvaron. mert eros itt a faragott-szobor, maszk- es batik-indusztri, es tenyleg ugyes kezuek a mestereik. (mintak majd otthon.) harom napig vagyunk el ezen a kedelyes szigeten, jolesik igy utazasunk vegefele egy effele kikapcsolodas, ahogy ulunk a viz partjan, fodrozo naplementevel, es elnezzuk, ahogy a szomszed macskaja kivalo strategiai erzekkel halakra vadaszik a kovezetre kicsapo hullamok kozott.
huszonotodik-hatodik-hetedik nap: samosir szigete
2008.09.24. 15:08 - f&f
A bejegyzés trackback címe:
https://nagyut.blog.hu/api/trackback/id/tr15679375
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek