Tegnap esti utolso bejegyzesunk utolso mondata az volt: a mai program Ayuthaya. Hazudtunk. Na jo, megvaltozott a kedvunk. Hajnali haromkor rajottunk, hogy semmi kedvunk tovabbi aranyfedelu templomokat nezegetni. Ezert ugy dontottunk testuletileg, hogy a terkepre bokunk, es arra indulunk. A valasztas Kanchanaburira esett, es nem bantuk meg. Reggel hatkor keltunk, hogy biztosan elerjuk a 7:35-os vonatot Bangkok masik felebol. A huszpercenkent kozlekedo hajora negyvenot percet vartunk, mert meg kellett varnunk pont AZT a hajot, amin a jelzes hianya volt a jelzes. (A bangkoki hajojaratokat ugyanis szines zaszlok kulonboztetik meg.) Kisebbfajta idegrohammal termeszetesen tiz perc kesessel ertunk az allomasra (keresztulvagva szemettelepen, mozdonymuhelyen, foldre fektetett magasfeszultsegu kabeleken es alelt kutyak tomkelegen). Nagy meglepetesunkre a vonat megvart bennunket. Igazabol nem a L. ket szemei miatt: mindossze a vonatmenetrendet toltak elore 10 perccel azota, hogy utikonyvunket (amiben vakon megbizunk - koszi, Dugo!) kiadtak. A vonat kellemes csalodas volt, es izig-verig fapados. Szo szerint fapadok voltak benne, a la 1964-es kiadasban. De tisztan csillogott, es suvitett, mint allat. Utkozben rizsfoldek, kokuszpalmak, lotuszmezok, es kozottuk vegig rengeteg fembarakk-kolonia - kerdes minden kedves olvasonknak: szerintetek mibol epitettek a kunyhoikat, mielott valaki feltalalta a hullamos badoglemezt, rozsdas kivitelben? A megfejtonek jutalom! Ket es fel ora mulva Kanchanaburi, es hat ez mar a dzsungel tove. Nagy, lusta, barna folyo, ahogy az errefele szokas, buja dombok kozott, de a lenyeg a folyon, mert neve es hire van nekije. A neve Kwai (helyi irasmodban Khwae), es felette epult az a bizonyos hid a masodik vilaghaboru idejen, amirol aztan historikus es szomoru haborus film szuletett. Kerdes minden kedves olvasonknak: mi volt a film cime? A megfejtonek jutalom! A folyo mellett, majdhogynem a hid toveben talaltunk egy gyongy kis helyet, apro kis hazikokat, meglepoen olcson (290 baht, azaz kabe 1400 ft per szoba), oriasi kerttel, kilatassal a hompolygo Kwai-ra, fuggoaggyal es azonnal letesztelt minosegi thai konyhaval. Bejartuk a kornyeket - motoron. A jogsi hianya itt latszolag nem akadaly, ezt illeto felvetesunkre a motorberbeado csak megveto roffenessel valaszolt. Ugyan mar. A biztonsag kedveert ranknyomott ket sisakot, "ezzel biztos nem allit meg a rendor" felkialtassal. (Ahogy kineztunk benne, el is hisszuk.) Ha mar penzrol van szo: motorberles 24 orara 150 baht, kabe 650 ft. Csini vasar, mi? Plusz benzinkeverek egesz delutanra 200 forintert. Az uzemanyag amugy itt valamifele keverek, piros a szine, es skotviszkis uvegekben aruljak. (Nem jottunk ra, hogy miert.) A napnak meg nincs vege, beterveztunk valami mongol-jellegu fondu-menut thai szoszokkal, meg talan kiprobaljuk a helyi rizsbor specialitast is. Talan biztos... :) (Fotok baloldalt!)