Szuperlatívuszok. Azokban próbálnánk Hoi An-ról beszélni, pedig még mindig itt vagyunk, így az emlékeinknek se volt ideje nemes borrá érlelődni és megszépülni, ahogy az emlékek szoktak. Hoi Anról többek között annyit érdemes tudni, hogy úgy néz ki, ahogy a környékbeli…

 Nha Trangról még nem írtunk. Elsőre az ugrott be, ilyen lenne a román tengerpart, konkrétan Mamaia és környéke, ha kivételesen sikerült volna a tizenmásodik román kommunista ötéves terv, és a pártvezetőség úgy dönt: a galaci bányákból származó állami pénzekből…

Nem írtunk még az emberekrôl: nagyon kedvesek, iszonyùan közvetlenek és barátságosak. A gyerekek meg aztán kulonosen. Kevésbé turistalátta vidékeken széles vigyorral mutatják ki zavarukat, ha meglátnak minket, hangosan helloznak, Lillát meg kulon meg is bámulják, a nok meg is…

Ha Vietnám, akkor háborù. Igazábòl, nem sokkal azelôtt, hogy kiderült volna: a Mekong tulajdonképpen csenevész halászok játszòtere, ahol több a baráti vigyor, mint Can Tho-Saigon tehervonaton a rizsszem, még a mi fejünkben is ùgy élt, hogy az a hogyishívják, a mocsár, ahol a…

No hátha most menni fog. A link:picasaweb.google.com/lillushazse/MekongDelta# 

Valamiféle gekkò van a falon velünk szemben, és centinként közeledik. Vélhetôleg kiszagolta ezt a 333 EXPORT címü vietnámi sört, ami megjárta velünk a Mekong-deltát, miután találtunk négyet a hálòszobákban a vietnámi családnál, ahol laktunk a tegnap. Epp nézegetjük a…