hajnalban szu es egyeb allatfajtak tanah rata-i idoszaki szallasunkon. lilla a bogaraktol valo felelmeben orrig huzott halozsakban. egesz ejjel vihar, de legalabb reggel vajaspiritos, ingyer. indulunk taman negaraba, utitarsak gua musang iranyaba ketten, nemetek egytol egyig. feluttol errefele mar haverkodtunk, es azota is. gua musangig kodben uszo hegyek, a minivan soforje idonkent kedvessegbol leall fotoszunetre, amugy hazudik a lonely planet, nem minden malaj vezet haromszor gyorsabban mindenki masnal. autopalya tokeletes, de 150 km keresztul talan ha ketto autoval talalkoztunk a reggeli csucsorgalomban. gua musangtol pedig dzsungelvonat jerantutig, a videk: a vonat mindket oldalatol tizenot centire elhuzo, ablakon idonkent becsapo zoldnovenyzet. furcsa hegyvidek ez: nem hegy mellett hegy, mint otthon, hanem sikvidekbe hirtelen beagyazott, fuggetlenkedo, meredek formanyulvanyok. es nagyon zoldek. jerantutbol kuala tahanba kisbusz. 50 km keresztul csak vastag torzsu palmaultetvenyeken megyunk keresztul, szuicidos tehenek teblabolnak a palmak alatt, de inkabb keresztben az uton, csakazertis marha vagyok alapon. aztan kuala tahan, es ismet egy borzalmas szinu szoba (errefele ebbol sportot uznek: rozsaszin falak, kek plafon, bugyiszinu jaropadlo, narancssarga agynemu. szines nepseg.) kuala tahan az utolso falu a taman negara nemzeti park bejaratanal, par hazas csokeveny, turistakra epito helyiekkel. nagy, bamban lusta, kakabarna folyo valasztja el a parkot a falutol, a parthoz kotve egeszen hangulatos uszo fahazak, egy par kozuluk igazi bensoseges otthon, a tobbi inkabb etterem, de inkabb egyszerre mind a ketto, attol fugg, melyik traktusbol nezed. (amire mar korabban rajottunk: a malajok ott elnek, ahol dolgoznak, es csak ott dolgoznak, ahol eppen elnek.) este ejszakai dzsungeturara indulunk rovarokra vadaszni valakivel, aki tudja, hogyan kell ugy keresni a mergespokokat, hogy ne ok talaljanak meg eloszor. akadt is par ritka kisvad: stick-insect (palcikarovar?), kulonbozo meretu es fajtaju tarantulak, madarpokok, rengeteg szentjanosbogar, furcsa feju bekak, oriasi szocskek es faradhatatlan termeszkaravanok. es messze tul sok merges pok es szazlabu ahhoz, hogy megmaradjunk azon dontesunk mellett, hogy az ejszakat egy erdei vadleso hazikoban toltsuk. masnap: canopy walk, gyomorforgato koteltanc 50 meter magasban, aztan delutanig hegymaszas az oserdon keresztul atvago, el-eltuno kisosvenyeken. itt jelezzuk, hogy az oserdei novenyzet olyan suru es buja, hogy zabalas utan megprobaltuk eldobni a bananhejakat, de azok folyton visszapattantak. aztan kesobb be is szartunk. kovettuk az egyik osvenyt, es amikor 2-3 km utan se ertunk el oda, ahova elementarisan buta terkepunk szerint mar reg el kellett volna ernunk, kicsit karomkodtunk is. off: bosszanto, hogy nem kapni hasznalhato terkepet a helyrol, feltetelezzuk, a turizmus-maffianak jobban megeri, ha a tanacstalan turistak inkabb helyi kiseroket berelnek kemeny ringgitekert. aztan amikor mar kezdtuk elveszteni a maradek fonalat is, mert mar minden iranyba nemletezo osvenyeket lattunk (itt jelezzuk: az erdo melyen delutan kettokor is esti felhomaly van), kozvetlenul mellettunk akkorat csortetett egy nagymeretu allat, hogy majdnem seggreultunk. nem lattuk, hogy mi volt az, de meretre medve lehetett, vagy tigris (amibol a kornyeken 300-at szamoltak legutoljara), vagy tapir, vaddiszno vagy majom. nem volt ertelme visszafordulni, mentunk tovabb, es rezgett a lec, mert az osvenyunk folyton ugyanarra kanyarodott vissza, ahol az allat mozgatta az avart. meg is kaptuk a masodik figyelmeztetest valamifele mely morgaskent, amibol kiderult, hogy sajna nem tapir. es nem vaddiszno. es biztos nem majom. innentol az utunk a folyoig kisse zaklatotta es meglepoen szukszavuva valt. es igencsak jolesett visszaerni az erdo szelere a bungalok koze. ergo talalkoztunk rengetegfele erdekes es ijeszto allatokkal, de a legmaradandobb elmeny megis egy olyan vad volt, amit nem is lattunk. raftingoltunk is, tokig vizesek lettunk. (itt "rapid shooting"-nak hivjak az effele mokat.) egyszerre indult el a parttol ket gyors csonak, az egyikben mi ultunk, a masikban valami szingapuriak, es csonakmestereink azzal szorakoztak, hogy gyors farolasokkal es evezojatekkal a leheto legtobb vizet zuditsak a masik csonakba. meg a benne ulokre. elkepeszto volt, ahogy a farmotoros csonakokat felfele iranyitottak a tajtekzo vizen, a csonak alja tobbszor is surolta a viz alatti sziklakat, de foghianyos hajoskapitanyaink ugy tekertek felfele, hogy egyszer se szikrazott a propeller. kar, hogy eddigi egyik legjobb elmenyunkrol nincsenek fotok, de ez van, sonynk nem vizallo. (pedig! az egyik kanyarban azert kellett leallnunk, mert egy vaddiszno zihalva uszott at elottunk a folyon.) egyebkent kepek ott! ahol! baloldalt.