kereken negy orat utaztunk busszal, es ebbol kereken negy orat hegynek felfele. kuala lumpur (egyik) kozponti buszallomasa, a puduraya kulon megerne egy bejegyzest, raadasul egy olyant, amit sose fogunk megirni. bonyolultsaga egy repulotere, de nem a pozitiv ertelemben. (jatek! ha 120 kulonbozo szamozott fulkeben arulnak buszjegyeket az orszag 512 celallomasara, de ugy, hogy minden egyes ablakban 15-25 allomasra, viszont ugyanazon allomasra 23 kulonbozo ablaknal is lehet jegyet kapni, akkor hanyas szamu ablakhoz kell menni, ha az ember Tanah Rataba indulna? a megfejtonek jutalom.) raadasul kulonbozo feju, borzalmasan fontos emberek rohangalnak fel es ala walkie-talkiekon orditozva, es megprobalnak megteveszteni es elteriteni, ha veletlenul kozel allnal a megoldashoz. ezek a hivatasos uzerek, akik szazalekot kapnak, ha ok szerzik a klienst a busztarsasagnak - mert amit elfelejtettunk mondani, hogy a buszpalyaudvarrol 126 kulonbozo kisebb-nagyobb busztarsasag indit jaratot. a jegyvasarlast egy kiabalos-tozsde elmenyehez hasonlitanank, es sajnos eleg rossz veteli ajanlaton jutottunk hozza a jegyhez, mert teljesen bezavarodva tul keson jottunk ra, hogy tulajdonkeppen ITT ez is csak egy piac - es mi bizony elfelejtettunk alkudni. ami viszont pozitiv, hogy eletunkben nem ultunk ilyen kenyelmes buszban, egy sorban mindossze 3 fotelmeretu ulessel. az ut volt a legjobb: a negy orabol kettot szerpentinen masztunk felfele, gyomormozgato kilatassal felhoben uszo ormokra es az ut szelen unatkozo, eppen sehova nem sieto bennszulottekre, akik latszolag mindossze azzal voltak elfoglalva, hogy eladjak azt a negy darab durian-gyumolcsot, amit azelott tiz perccel szedtek le a farol. uticelunk, cameron highlands malajzia egyik leglatvanyosabb videke, es arrol hires, hogy a vilag teatermesztesenek jelentos szazalekat adja. dimbesdombos kornyek 2000 meter magasban, oriasi osszefuggo teaultetvenyekkel, es ami delkeletazsiaban feher hollo: 15-20 fokkal. aggodtak is friss malajziai ismeroseink, hogy meg fogunk fagyni ezen a malaj eszaki sarkon. nekunk viszont kifejezetten jolesett ma, hogy vegre nem a sajat izzadtsagunkban furodtunk - kellemes szeptembervegi idojaras van itt, most eppen kevesebb napsutessel. (idokozben ugyanis kitort a vihar.) a teaultetvenyek pedig szenzaciosak. kisebbfajta vizualis terapia szemnek, agynak, ahogy a vegtelen zold sorok felszabdalnak minden dombot a kornyeken. (lasd fotok baloldalt! igen, ma ENNYIRE zold napunk volt.) es mivel itt ramadan van, azaz bojt, zabaltunk is egy csomot. kellemes nepseg az azsiai: a bojt idoszakat nagymeretu, szinesszagos piaci-vasari zabalasokkal unnepli. hat nem alltunk ellen. most pedig megyunk vissza furcsa motelunkbe, megnezzuk, birja-e meg idegekkel indiai lakotarsunk, aki ottletunk egy oraja alatt otszor nezte meg ugyanazt a filmreszletet az "India! India" c. hiresneves bollywoodi filmbol. itt vihar van, es felkeszultunk a tulelesre. holnap dzsungelbe megyunk, es muszaj volt beszereznunk par nelkulozhetetlen kelleket: ragasztoszalagot a medvek ellen, elemlampat a majmok ellen, valamint ongyujtot a kigyok ellen. a piocak ellen meg nem tudjuk, mivel harcoljunk. legkozelebb valoszinuleg 3 nap mulva jelentkezunk szingapurbol, mert nem tudjuk, van-e wifi a taman negarai osfak toveben. (btw, ez a vilag egyik legoregebb oserdoje, allitolag 300 millio eves, de ki szamolta.)