Mondom L-nak, a mindenit, de idegesit a versenyhelyzet. Par perccel ezelott lehajtottunk ket deci narancslevel dusitott otthonrol csempeszett szatmari szilvat, amitol kedvunk kerekedett onalloan ervenyesulni. L. meg itt ul mellettem a masik gepnel, egy kellemesen kondicionalt netkaffeban a tuzforro bangkok kozepen, es gepel, mint az idojaras. A kellemesen tulkondicionalt helyisegek affele thai specialitas, a most este is 35 fokos utcarol beterni egy 14 fokos etterembe kabe olyan elmeny, mint lenyelni egy jegkockat keresztbe, vagy feldugni hatulrol. Raadasul a buszok is legkondicionaltak, szipogunk is lefele szallva, ahanyszor csak raszanjuk magunkat egy effele eletveszelyes tomegkozlekedesi mozdulatra. A palinka megivasanak elsosorban termeszetesen egeszsegugyi okai vannak, Ti tanacsoltatok, kedves barataink, hogy minden etkezes utan vagy elott vagy kozben vagy helyette fertotlenitsunk nemi alkohollal, mert az jo minden gasztrologiai felhevules ellen. Hanyast akartam irni, de hadd' ne beszeljunk csunyan. Egy nyilvanos, barati blogon. Teny viszont, hogy eddig elkerultek bennunket a kellemetlen kajaelmenyek, pedig ettunk nagyon furcsa gombocot nagyon beazonosithatatlan szinu husbol nagyon erdekes izu szosszal, nagyon furcsafeju utcai arustol, nagyon sotet utcasarkon. L. mereszebb, mint en: oszinten es elfogulatlanul lelkesul minden utcai kajaszagra, meg ott is, ahol en illedelmesen elforditom a fejem, hadd' ne lassam azt a krucialis momentumot, amikor a sarki arus beledarabolja a macskat az ustbe. A bangkoki kajalas erdekes elmeny. Ettermek alig vannak, viszont rengeteg az utcai arus, tobbnyire toporodott, de huncut oregasszonyok allnak a sarkon egyetlen usttel, tiz feldarabolt zoldsegdarabbal, es nemi darabolt hussal. (Utobbitol ugye nem kell felni, a naptol mar azelott atsul felig, hogy egyaltalan bekerulne az ustbe, de a zoldseg, ertitek, a zoldseg hurutot kap a hosegtol!) No, haladjunk. Ma legkondicionalt napunk volt: delelott huvos templomokban jarkaltunk (wat phra Kaew), csilivili kultuszelmeny volt rengeteg dogleszto napsugarzassal, de egeszen jol eltelt az ido kulonbozo meretu buddhak tanulmanyozasaval. Illedelmesen fustolot is gyujtottunk, ovatosan felkeszulve arra a (csekely valoszinuseggel biro) eshetosegre, hogy eletunk vegen esetleg kiderul, megis buddhabol van a jezuska. Delutan lehajoztunk bangkok deli reszebe, ahol megtalaltuk a varos azon arcat, amit a tegnap nem is sejtettunk: a new yorkba oltott kobanya-kispestet. Oriasi felhokarcolok villogo neonreklamokkal, haromszinten suvito magasvasuttal, hihetetlen meretu plazakkal - es mindezek toveben ugyanazok a dzsumbujos utcai arusok es illedelmesen hadonaszo tuk-tuk-mesterek. Ekkora ordito kulonbseggel akkor se talalkoztunk volna, ha manualisan allithatnank a kontrasztot a valosag monitorjan. (Kezdek okosan irni. Hat a pajesz!) Estig lebecoltunk, amikor rajottunk, hogy hajo mar nincs vissza. Aztan a megoldas: tuk-tuk! Ketszaz thai baht lett volna, lealkudtuk 150-re, a ficko vegig nyavajgott a hotelig, hogy hohoj, ez neki mekkora ervagas, de az alku, az alku. Aztan bosszubol ugy hajtott, hogy ket kezzel kapaszkodtunk, ugy vonszolt a levegoben. A motelnel ugyanaz fogadott, mint tegnap: az utcank valszeg a varos legjzajosabbjai koze tartozik, ibizai techno es enternesonel hepaj, heves utcai arusok es fenylo kepu kolyokturistak, az egeszre pedig jotekony fatylat boritanak az irtozatosan jo thai kajaszagok. Ma ejjel legalabb olyan rosszul fogunk aludni, mint tegnap: a sawadee hotel aljaban elorelathatoan ma is hajnalig tarto udvarias torbezolas varhato, sok sorrel, rengeteg pad thai-al es parjukat kereso vilagemberekkel. De sebaj. Ez ellen is jo a pajesz! Holnap Ayutthaya.