Hue rovidre sikerult. Nem azert, mert delben erkeztunk, es delutan mar tovabb is indultunk Ninh Binh fele, hanem forditva: azert indultunk szinte azonnal tovabb, mert Hue-bol pont annyi volt eleg, amennyit lattunk belole. Nem kulonokeppen ronda varos, de nem is szep, az emberek sem kulonoskeppen gonoszak, de egyre kevesbe kedvesek, mint odalenn delen.

Megerkezeskor ujabb peldajellegu mintaval bovult a "Hogyan vernek at kedvesen Vietnamban (Kezdoknek es Kozephaladoknak)" utikalauzunk, amit eppen irunk, amikor idonk es kedvunk tartja, altalaban az ejszakai buszon, deliriumosan derengo kek olvasoneonok fenyeben. Az eppen aktualis, es borzalmasan lelemenyes trukk a vietnami vendeglatoipar reszerol: a busz megall valahol a varos szelen, ott, ahol mar latszanak a civilizacio nyomai, azaz inkabb nyomelemei. Felszall a buszra egy fiatal ficko, valamit sug a sofor fulebe, majd a felig meg szendergo utazokozonseghez fordul. Tisztelt utasok, mondja nehezen forgo angolsaggal, ez a busz vegso allomasa a varoshoz kozel, a kovetkezo megallo mar a belvarostol negy (esetleg tiz, vagy szaztiz) kilometerre lesz. Ugyhogy erdemes atszallni a busz mellett veletlenszeruen epp leparkolo kisbuszokba, es majd ok elvisznek mindenkit a vietnamot latogatasaval megtisztelo turistakat megilleto helyekre!

A 98 szazalekban turistaakbol es 2 szazalekban egyeb hulyekbol allo utazokozonseg ekkor felall, es atul a kisebb buszokba, amik valoban elviszik oket: csak eppen nem a celzott belvarosba, hanem egy turistak altal altalaban elkerult, kulvarosi motelbe, aminek semmi aduasza nincs vendegek belasszozasara, igy muszaj ilyen es effele trukkokhoz folyamodnia azugyben, hogy teljesitse az idei idegenforgalmi ado ra eso reszet. Mi a buszon maradtunk: nem az elso alkalom volt, hogy ilyesmivel talalkoztunk.

Szoval Hue. Kiemelkedoen lenyeges eleme az a Citadella, amiben, akarcsak a matrjoskakban, tovabbi citadellak, azokban pedig meg tovabbi citadellak lelhetoek fel, ha eppen megtalalod oket a romok kozott, ami kulon varazsa a helynek. Az uralkodo csaszari csalad szekhelye volt a 19 szazad elejetol, csaszarvaros. Innen iranyitotta a Nguyen dinasztia - legalabbis nevleg - az orszagot 1945-ig. A hely tortenelmenek tanulmanyozasara mindenki tisztelt figyelmebe ajanljuk a wikipediat, mi ebben rosszak vagyunk, mert bennunket csak a jo kajak, a kedves emberek es a szep fenyek erdekelnek.

Ami viszont erdekes, hogy egy olyan tortenelmi emlekmu, aminek a kedveert minalunk Europaban kulon allamot hoznanak letre rendorseggel, postaval es nemzetkozi diplomaciai erdekkepviselettel, itt Vietnamban az allami erdektelenseg teljes mocsaraban leledz. (Hogy szeretjuk ezt a szot, leledz.) Mondjuk nem is csoda: Nguyenek ebben a palotanegyedben - ami valamennyire a Tiltott Varosra hajaz - adtak ki kezukbol az imperialista hatalmat a forradalmi kommunista felkeloknek. Ezek utan persze nem jar apanazs, a csaszarvaros pagodai, konyvtarai, tronterme es fogadoszobai, azaz minden, ami nemi felesleges fenyuzeshez dukal, szoval ezek a letesitmenyek valoszinuleg csak azert vannak csak FELIG, es nem TELJESEN romokban, mert az Unesco vedelmi listajan elokelo helyezest ertek el valamifele nemzetkozi bajnoksagon, es azt a vietnami kormanynak sem szabad figyelmen kivul hagynia, vagy megint leviszik a rizs arat az orszagkozi vetelkedon, es az kinek jo.

Elmerengtunk a gyomverte, valaha pompasabb napokat latott japankertekben, lefotozgattuk a megmaradt falakat es oszlopokat, valamint a peldamutatoan felujitott Csaszari Szinhazat, es ezzel el is telt a nap Hue-ban. Merthogy maga a citadellan kivuli varos, mint irtuk, semmi olyant nem mutatott, ami miatt erdemes lenne tovabbi orakat rapazarolni. Flexibilisek vagyunk, sot neha meg annal is rugalmasabbak, igy kesodelutan mar ujra buszon ultunk, irany Ninh Binh, Tam Coc es a karsztok.

Ha mar ujra buszrol van szo, ide kivankozik eppen alakulo utikalauzunk masik idevago tortenete a buszos helyfoglalasrol. A foglalas azzal indul, hogy a jegykozvetito indulasbol a valoban elvart ar duplajat mondja neked, erre mar rajottunk. Mindig duplat, soha nem kevesebbet, sot tobbet sem. Szoval mi altalaban zsigerbol elfelezzuk a kapott osszeget, es visszadobjuk. Erre ok altalaban ujra raduplaznak, es kozben igen sertodott arcot vagnak hozza. Mi sohajtunk, es mivel egyre kevesebb idonk van a busz indulasaig, kozeposszeget ajanlunk. Ha azt latjak, hogy teljesen elkeseredett helyzetben vagy, kitartanak az osszegnel. Ilyenkor, ha tavozni keszulsz, neha el is engednek azzal, hogy ilyen kepet vago ugyfel ugyis visszater. Aktualis jegyvasarlasunk nagy sajnalatukra nem igy alakult: mig ugyanis az egyik irodanal 100 ezer dongot kertek a buszjegy darabjaert (uszkve 9 dolcsi), a szomszedban 50 ezerert megkaptuk, es mire a kedves fiatal holgy kitoltotte a jegyeket, mar elfelejtette, mennyit is kert erte, igy negyvenert jutottunk hozza, de holtbiztosan tudjuk, hogy meg a harminc is jo biznisz lett volna neki.

Jeleznenk: a buszok, amikrol beszelunk, nem az allami rendszer. Hanem egy kifejezetten belvarosbol-belvarosba halado, turistakra szabott, ejjel utazasokat bonyolito halozat (Open Tour Bus). Lenyegesen olcsobb a vonatnal, es kvazi teljesen lefedi a standard vietnami latnivalokat, sot annal tobbet. Vietnamon beluli utazasokra melegen ajanljuk a rendszert, mert valahogy mindig tudjak, ki hol akar leszallni, mindig ott vannak, ahol eppen szukseged van rajuk, es - nem utolsosorban - a buszokban fekudni lehet, mint egy mozgo, alulvilagott korteremben. A jegyarak viszont a helyi buszjaratokenal 30 szazaleknak magasabbak. Vagy 40 szazalekkal. Vagy 60-al. Vagy 210-el. Valoszinuleg soha nem fogunk rajonni, hogy a helyiek mennyit fizetnek ezekert a tavolsagokert. Az a vicc, hogy egy kulfoldi zsebnek ez meg mindig alacsony viz, es eppen ezert senki nem is cirkuszol soha. Viszont, ha mar csak kivancsisagbol is, de egy helyit kerdezunk ebben a temaban, mosolyogva bologat, vagy egyszeruen nem mond semmit, vagy - a dorzsoltebbje - ugy tesz, mintha teljesen mast ertene abbol, amit mondunk neki, es koszoni szepen, jol van a csalad, nem, a banan szerinte nem egeszseges gyumolcs, de ahogy gondolom...

A tuleles torvenyei mar csak ilyenek. Nem rossz emberekrol van itten szo, csak olyanokrol, akik egyre inkabb raereznek arra, hogy mikent lehet minel gyorsabban meggazdagodni egy uj, alig tizeneves sportagbol, a turizmusbol. (Azt eleg gyorsan megtanultak, hogyan gomboljanak le penzt - most mar csak azzal kellene kiegesziteniuk, hogy szolgaltatast is nyujtanak hozza.)  Az vesse magara az elso kovet, aki nem hasonlokeppen csinalna. Mi is megtettuk a magunk rendjen, kinottuk, gyermekbetegseg, hasonlo jokat kivanunk minden kedves vietnaminak.

Par foto a Csaszari Varosrol emitt: https://picasaweb.google.com/lillushazse/Hue#