kisse elvesztettuk a fonalat. Igazabol azt se tudjuk, milyen nap van, de legalabb szinte biztosak vagyunk az evszamban. :) az elmult harom napot egy internethianyos, elszigetelt obolben toltottuk magas limestone-sziklak es homok kozott, es neztuk, ahogy lassan, de biztosan, beborit bennunket a monszun. eredetileg nem terveztunk ennyit ulni egy helyen, de mindenkeppen megerte. a phra nang kornyek ugyanis negy kulonallo, egymastol is elszigetelt tengerpartot jelent: ton sai, rai leh east, rai leh west es phra nang maga, ezeket oriasi sziklak szigetelik egymastol es a kulvilagtol. ton sai a legelszigeteltebb: a partra kizalorag nagycsonakkal ("long tail boat"),  teljes apaly idejen a nedves sziklak kozott bukdacsolva lehet atjutni, a vallakozobb kedvueknek a kajak is teljes szivbol ajanlott. mi kiprobaltuk, es majdnem rosszul sult el a vege, ugyanis a monszun, aminek elmeletileg mar reg itt kellene lennie, viszont bennunket kenyezteto modon meg nem jott el, pont akkor utott be, amikor feluton voltunk, tengerkozepen, 10 eroevezesnyi percre barmelyik parttol. a hullamok a 20-30 centis apro es bajos bukdacsolasbol ket perc alatt atmentek meteresekke, es azon kaptuk magunkat, hogy a hirtelen rankzudulo esotol mar a part iranyaban sem vagyunk biztosak. aztan vegulis csak sikerult, par vizholyag, masnap reggeli akut vallfajas es enyhe napszuras elleneben. a "sziget" a monszun ellenere is feledhetetlen. a parttol a sziklak altal korbezart dzsungelen keresztul kellett estenkent eljussunk a bungalohoz, es sokszor csak a kulonfele, teljesen ismeretlen eredetu ejszakai hangok alapjan tajekozodtunk. egyszer majdnem el is tevedtunk, es haladtunk elore, amig egy ejszakai egbolt, toveben egy ketszaz meteres sziklaval, el nem allta az utunkat. az allatok persze elrejtoznek az emberek elol, de a bungaloban kedves felirat figyelmezteti az ottlakokat: "beware! naughty monkey!" (anyainknak: "vigyazz! csintalan majom!") lattunk is egyet, amint lekapott egy banant egy helyi gyumolcsarus asztalarol, es egy pillanat alatt eltunt a suruben, az utana rohano thai asszonynak eselye se volt. a szigeten rengeteg a fekete kakas?tyuk?csirke?, feltetelezzuk, hogy beloluk keszulnek napi betevo falatjaink, a chicken panangok, chicken matsamanok es chicken curryk. estenkent minden tele van zolden vilagito szentjanosbogarakkal, es neha le-le pottyan a farol egy-egy enervaltan tekergo kigyo. a hangulat nyugodt: mivel szezonon kivul erkeztunk, turista alig, inkabb csak a vegtelenul kedves helyiek sertepertelnek a kornyeken, es lesik az ember kivansagat - meglepo es szokatlan modon sokszor teljesen onzetlenul. (vagy csak egy jo bizniszben remenykedve.) a harom napot a napozas mellett kajalassal toltottuk, es kedvencunk lett a helyi, egeszen apromeretu banan, amibol 12-16-ot kapunk 25 bahtert (125ft), es izre nagysagrendekkel finomabb az otthoni banannal. es amihez meg addiktive kapcsolodunk: a thai bananos "pancake", oriasi es vastag palacsinta mezzel vagy csokiontoettel, ami thai sajatossagkent ugyanakkor sos. akarcsak a l. altal egy feloraval ezelott kiprobalt "thai wildberry juice". nem tudjuk eldonteni, miert soznak meg mindent, ami edes, szerencsere az eteleikkel abszolute nem kovetnek el effele istenkaromlast. most pedig megyunk tovabb: este mar elmeletileg kuala lumpur, malajzia. (kepeket valamiert most se tudunk feltolteni, talan majd kuala lumpurban.)