Több napot töltöttünk itt, mert megérte. Élményeink címszavak szerint csokorba szedve alább. A város en-gros. Egyszerre kicsi és nagy, azaz lefordítva a mi nyelvünkre: elég kicsi ahhoz, hogy esténként a vörös lampionokkal dúsított szűk utcácskákban tébláboljunk, kezünkben…

Az öregember a parkban, aki odalép hozzánk, üdvözöl bennünket Japánban, kezet nyújt, további jó utat kíván. Az okonomiyaki-készítő, aki lefotózza Lillát, miközben ő az okonomiyakit fotózza, közben kacarászik és kedvesen búcsúzik. A nő, aki - záróvonal ide vagy oda -…